Amikor az ember lakásban él, sajnos, nincs túl sok hely az „őrültködéshez”. Egy panelház sajnos nem bírja el az emberi lélek szárnyalását, még akkor sem, ha háromszobás.
De amikor a háborgó lélek kitör a szabadba, vagyis kertes házat veszel, na, ott aztán van helye az elme erejének, és ott bontakozik ki igazán egy férfi ember furfangossága.
Például, az egyik barátom egész életében egy háromszintes házról álmodott erkéllyel. Olyanról, ahol üldögélhet, és beláthatja a végtelen telkét, meg a szomszédasszonyt bikiniben, miközben a krumplit kapálja. Felépítette, kiment az erkélyre, megivott egy csésze kávét, meglátta a szomszédot alsógatyában, és azóta ki sem tette a lábát az erkélyre.
Egy másik ismerősöm hatalmas melléképületet húzott fel a telkén, hogy legyen hol biliárdozni és pingpongozni. Felállította az asztalokat, minden hétvégén a haverokkal akart ott lógni. Hát lógták is, egyszer vagy kétszer… aztán kész… már 6 éve áll ott a szoba letakart asztalokkal.
A harmadik meg beásott a ház mögé egy… na, erről mindjárt bővebben.
A férfi egy teljesen átlagos melós. Még a gyárban ismerkedtünk meg, ahol szerelő-lakatos volt, tulajdonképpen most is az. Nem keres milliókat, de a fizetése meg a mellékállások, amiket kőművesként vállal, elég volt arra, hogy felépítse a saját házát, felneveljen három gyereket, és egy szakadt Opellel járjon.
Sok mindent maga csinál a ház körül, néha olyan megoldásokat alkalmaz, hogy csak ámulsz, és azt mondod: „Ez most vagy a legjobb dolog, amit életemben láttam, vagy a legnagyobb hülyeség!” Ma az egyik ilyen barkácsolásáról akarok mesélni.
Szóval, egy szép napon megjelent a telkén, a gyep közepén egy hatalmas vasbeton gyűrű. Nem olyan, mint amilyeneket a kutakhoz vagy emésztőgödrökhöz használnak, 1,2 vagy 1,5 méteres, hanem egy igazi óriás, 2,2, ha nem 2,4 méteres.
A cikk még nem ért véget, a folytatásért görgess lejjebb:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
