A trapéznadrág a 60-as és 70-es évek ikonikus divatdarabjává vált, különösen a diszkó korszakban.
Azonban kevesen tudják, hogy ezeknek a nadrágoknak az eredeti fazonját nem tervezők vagy táncosok találták ki, hanem egyenesen a vitorlás flotta matrózaitól kölcsönözték.
Ha valaha is láttad már régi tengerészek egyenruháját, biztosan felfigyeltél a szokatlanul kiszélesedő nadrágszárukra. Ez a fazon első ránézésre nem tűnik a legpraktikusabbnak a hajón végzett munkához, de valójában jó okkal választották. Régen a tengerészek nagyra értékelték ezt a fazont a kényelme, biztonsága és vészhelyzet esetén mutatott funkcionalitása miatt.
Szóval miért is vált a trapéznadrág a tengerész egyenruha szerves részévé?
Ebben a cikkben részletesebben is megvizsgáljuk.
A trapéznadrág története
Maga a „trapéz” elnevezés a francia „cloche” szóból származik, ami magyarul „harangot” jelent. Ez a kifejezés a bő nadrág jellegzetes fazonja miatt alakult ki, amely (ahogy már sejtetted) harang alakú.
A francia név ellenére a trapéznadrágról szóló első feljegyzések 1813-ból származnak, amikor az Egyesült Államok Haditengerészeténél hivatalosan is bevezették az egyenruhát, amely magában foglalta a csípőtől bővülő kék nadrágot és az elöl gombos sliccet (ahogy a fenti képen is látható).
Oroszországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában a tengerészek körében ez a nadrágdivat csak sokkal később terjedt el.
Miért volt szükségük a tengerészeknek trapéznadrágra?
A történészek biztosak abban, hogy ez a nadrágfazon nem véletlenül alakult ki.
Az ilyen nadrágok ugyanis kényelmet és mozgásszabadságot biztosítottak a matrózoknak, ami kritikus fontosságú volt a hajón végzett mindennapi feladatok elvégzése során. A tengerészek könnyedén felmászhattak az árbocokra, dolgozhattak a vitorlákkal és manőverezhettek. Ehhez a nadrág nem szoríthatta, dörzsölhette vagy akadályozhatta őket a mozgásban.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a „Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
