Egészen kisgyermekkorom óta imádom az űrfilmeket. Emlékszem, mekkora örömmel mentem, még az óvodai csoportba járva, a moziba a Star Wars negyedik epizódjára.
Ez talán 1977-ben volt, ha nem tévedek. Soha nem felejtem el, ahogy utána a srácokkal egész nyáron át képzeletbeli fénykardokkal harcoltunk, és mentettük meg a szépséges hercegnőket az intergalaktikus ellenségektől… Aztán jött az „Alien – A nyolcadik utas: a Halál”, a „Jövevény a jövőből”, a „Terminátor” és a legnagyobb kedvencem – „A bolygó neve: Halál”.
Azóta minden sci-fi filmet szeretek. Még a rosszakat is. De van egy dolog, ami igencsak nyugtalanítja a kíváncsi elmémet: azok a bosszantó hibák, amelyeket a sci-fi filmeket készítő rendezők elkövetnek. Ezek néha kicsit „elmossák” a filmélményt, mivel az a makacs érzésed támad, hogy megpróbálnak becsapni téged, hamis lufikat árulva, amik nem szereznek örömet.
És ma elmesélem neked, mi bosszant engem a legjobban a sci-fi filmekben.
Newton első törvénye? Nem, nem hallottunk róla.
Bárki, aki nem aludta végig a fizikaórákat az iskolában, emlékszik Newton első törvényére. E híres alapelv szerint egy test, amelyre nem hat nullától különböző eredő erő, nyugalomban marad, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez.
Más szavakkal, bármelyik űrhajó képes a végtelenségig haladni anélkül, hogy folyamatosan bekapcsolva kellene tartania a hajtóműveit. Nem hiszed? Kérdezd csak meg erről a Voyager vagy Pioneer űrszondákat, amelyek már hosszú évek óta kikapcsolt hajtóművekkel (kivéve a helyzetbeállító fúvókákat) távolodnak a Naptól másodpercenként több tíz kilométer/szekundumos sebességgel.
Ez ugyanígy igaz a bolygók műholdjaira is: egy pályán keringő ilyen objektumnak nem szükséges állandóan működésben tartania a hajtóművét.
Ezt az alapvető részletet azonban a forgatókönyvírók gyakran figyelmen kívül hagyják. És mi már hozzászoktunk, hogy olyan űrhajóflottákat látunk, amelyeknek folyamatosan járnak a hajtóművei, még akkor is, amikor pályán keringenek.
Elképzelhetetlen pályák
Az előző pontban már említést tettünk a pályákról. És úgy tűnik, a forgatókönyvírók nemhogy rosszul, de egyenesen pocsékul értik, hogyan is működik ez. A filmekben például azt látjuk, hogy az űrhajók néha varázsütésre lebegnek egy bizonyos magasságban a bolygók felszíne felett. Persze, ha ez egy sci-fi, feltételezhetjük, hogy valamilyen antigravitációs berendezés van a dologban, de ha a film dokumentarista jellegű, akkor a fizika törvényeinek nyilvánvaló megsértésével állunk szemben.
Más kérdés, ha az űrhajó geostacionárius pályán van. De sok filmben egyértelműen úgy tűnik, mintha jóval alacsonyabban helyezkednének el.
A filmvásznon szinte soha nem látunk olyan űrhajókat, amelyek úgy keringenének a Föld vagy más bolygók körül, ahogyan azt kellene: a megfelelő keringési sebességgel haladva, miközben a bolygó felszíne lassan elsuhan alattuk. Felfigyeltél már erre valaha?
Röviden szólva, a sci-fi filmekben az űrhajók úgy repkednek, ahogy éppen kedvük szottyan.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a „Következő oldal” gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
