A Jupiter egy gázóriás, és az összetétele nagyon különbözik a megszokott bolygókétól.
A leggyakoribb elem a Jupiterben a hidrogén, ami a légkörének nagyjából 90%-át teszi ki, és valószínűleg a belső szerkezetének nagy részét is ez alkotja. A légkör felső rétegeiben a hidrogén gáz halmazállapotú, de ahogy mélyebbre haladsz, a hatalmas nyomás hatására először folyékony, majd fémes állapotba kerül. A fémes hidrogénnek fémekre jellemző tulajdonságai vannak, és jó elektromos vezető.
A második leggyakoribb elem a hélium, ami a Jupiter légkörének kb. 9%-át adja. A hidrogénhez hasonlóan a hélium is gáz halmazállapotú a légkör felső rétegeiben, és valószínűleg folyékony állapotban van jelen a mélyebb rétegekben.
A maradék 1%-on osztoznak a többi gázok. De ha ennyire sok a hidrogén, óhatatlanul eszedbe juthatnak a léghajók.
Régebben a léghajókat gyakran hidrogénnel töltötték fel a nagy felhajtóereje miatt – mivel könnyebb a levegőnél, ez lehetővé tette, hogy felemelkedjenek. Azonban több tragikus esemény, például a „Hindenburg” katasztrófája után, a hidrogént héliumra cserélték. Ennek oka a hidrogén rendkívüli tűzveszélyessége volt.
Na de… mi történne, ha megpróbálnád meggyújtani a Jupitert? Lángra kapna az óriási gázgömb, mint egy léghajó, vagy sem?
A válasz egy kulcsfontosságú elemben rejlik, ami az égéshez szükséges: ez pedig az oxigén. Ahogy biztosan észrevetted, ez a gáz nincs felsorolva a bolygó alkotóelemei között. Lehet, hogy valamennyi jelen van belőle, de jobb abból kiindulni, hogy gyakorlatilag nincs.
Gondolj csak bele, mi kell egy átlagos tábortűzhöz! Tüzelőanyag (fa), szikra (tűz), és persze oxigén, ami táplálja az égést. A Jupiter, lenyűgöző méretei ellenére, gyakorlatilag teljesen híján van ennek a fontos összetevőnek.
Annak ellenére, hogy a hidrogén elméletileg éghető gáz, önmagában nem fog égni. Szükség van egy oxidálószerre, vagyis egy olyan anyagra, amely reakcióba lép vele, és oxigént biztosít ehhez.
A hélium ezzel szemben egy inert gáz. Ez azt jelenti, hogy kémiailag nem aktív, és gyakorlatilag semmivel sem lép reakcióba. Olyan, mint egy kívülálló szemlélő, aki közömbösen nézi az eseményeket, de nem vesz részt bennük.
Még ha valahogy meg is tudnál gyújtani egy gyufát a Jupiter légkörében, a tűz egyszerűen nem tudna továbbterjedni. Az oxidálószer, konkrétan az oxigén hiánya lehetetlenné teszi a tartós égési reakció kialakulását.
Persze, elméletileg, ha sikerülne a hidrogént elképesztően magas hőmérsékletre hevíteni, ami már elég a magfúzió beindulásához, akkor létrehozhatnál egy miniatűr napot. De ez már egy teljesen más történet, ami egy meggyújtott gyufáénál sokszorosan nagyobb energiát igényel, és semmi köze a hagyományos értelemben vett égéshez.
A Jupiter nem fog lángra kapni, ha odatartasz egy gyufát. A tűzhöz nemcsak szikra és éghető anyag kell, hanem egy kritikus fontosságú összetevő – az oxidálószer – is, ami a gázóriás légköréből egyszerűen hiányzik. A „lángoló Jupiter” mítosza így csupán egy látványos, de teljesen valószerűtlen fantazmagória marad.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
