A második világháború alatt a 28 éves Kazuko 32 katonával egy trópusi szigeten találta magát a Csendes-óceán közepén.
Mivel ő volt az egyetlen nő Anatahanon, intrikák és véres leszámolások okozójává vált. A fiatal férfiak, saját és mások életét sem kímélve, harcoltak a „királynőjük” kegyeiért.
Ezt a szerelmről és gyűlöletről szóló történetet számos könyvben és filmben feldolgozták. Josef von Sternberg az „Anatahan-saga” című filmjében Kazukót csábítóként ábrázolta, aki irányította a férfiakat és élvezte a látványt. Más művészek Kazukóban egy tehetetlen áldozatot láttak, aki csupán túlélni akart. Ebben a cikkben bemutatjuk az ismert tényeket, és elmeséljük neked, hogyan kezdődött és mivel végződött ez a hátborzongató történet.
Romantika kettesben
A kis vulkanikus sziget, Anatahan, a Mariana-szigetek része, és a Csendes-óceánon található. Területe mindössze 33,9 négyzetkilométer. A 20. század elején a japánoké volt, akik kókuszültetvényeket hoztak létre rajta. Nem sokkal a második világháború kezdete előtt egy Kikuichiro Higa nevű tisztviselő rokonával, Shoichi Higával és annak feleségével, Kazukóval felügyelte a munkásokat.
Amikor a háború elkezdődött, a munkások Shoichi Higával együtt elhagyták Anatahant. Shoichi Higa a feleségét a rokonára bízta, megígérve, hogy visszatér érte, miután evakuálta a nővérét Saipan szigetéről. De sem egy hónap, sem egy év múlva nem jött vissza. Kazuko és Kikuichiro hosszú ideig az egyetlen ember volt a szigeten. Két éven át kettesben gondozták az ültetvényeket, és a kapcsolatuk fokozatosan romantikussá vált. Úgy döntöttek, hogy össze is házasodnak.
A házaspár szinte a háború végéig eseménytelenül élt. 1944 júniusában azonban valami váratlan történt. Amerikai vadászgépek lebombáztak három japán hajót. A hajók elsüllyedtek, de 32 tengerésznek a kapitánnyal együtt sikerült partot érnie a szigeten. Ott Kikuichiro Higa és felesége, Kazuko fogadta őket.
Ármány és szerelem
Az első hónapokban békében és egyetértésben éltek, nem voltak viszályok és belső harcok. Élelem mindenkinek jutott: gyümölcsök, zöldségek, állatok – mindezt közösen szerezték be a szigeten és igazságosan elosztották. A tengerészek még kókuszbort is főztek maguknak. A háború egyetlen visszhangja, ami eljutott a szigetlakókhoz, egy amerikai B-29-es bombázó lezuhanása volt 1945-ben. A telepesek a repülőgép roncsait és a talált tárgyakat háztartási célokra használták fel: edényeket, ruhákat és menedéket készítettek belőlük.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
