Az elmúlt évszázad során a legtöbb muszlim állam felhagyott a saría alkalmazásával a polgári jog területén.
Emiatt a családjogi és házassági törvényeik nem sokkal konzervatívabbak, mint az európai országokban. Különösen akkor, ha olyan puritán társadalmakkal hasonlítjuk össze őket, mint Anglia vagy az Egyesült Államok.
Szaúd-Arábia viszont teljesen más tészta. Ott az iszlám hagyományok csak még inkább megerősödtek. A helyzet az, hogy ez a közel-keleti királyság a vahhabita mozgalomnak köszönhetően került fel a térképre. A 18. század közepén alapítottak egy kis fejedelemséget, majd az Oszmán Birodalom széthullása során sikerült megszerezniük a félsziget nagy részét.
Politikai téren a hívei a szomszédos hatalmaktól való szigorú függetlenség mellett álltak ki. Társadalmi és kulturális értelemben a muszlim hit teljes megtisztítására törekedtek, és arra, hogy visszatérjenek ahhoz a formához, ahogyan az Mohamed próféta idején létezett. Jogi szempontból ez azt jelentette, hogy a törvénykezés minden olyan területének, amely a jogokat és szabadságokat érinti, kizárólag a saríán kell alapulnia.
Ha azonban a minket érdeklő dolgokról beszélünk, az iszlám jog a következő büntetéseket írja elő erre az esetre. Ha a nő és a férfi nem házasok, akkor az egymással elkövetett paráznaságért meghatározott számú korbácsütés jár, általában száz csapás. Ha viszont házasok, akkor félrelépés esetén megkövezés a büntetés, mivel az iszlám minden erejével igyekszik védeni a házasság intézményét.
Ijesztő, ugye?
Annak, aki kevésbé ismeri a muszlim jogi finomságokat, ez tényleg ijesztőnek és középkorinak tűnhet. De valójában nem olyan rossz a helyzet. Először is meg kell említeni, hogy a muszlim bíró saját belátása szerint enyhítheti a büntetést, ami az utóbbi évtizedekben mindenhol így is történik. A modern arab országokban a házasságtörésért rendszerint börtönbüntetést szabnak ki, vagy csupán „nyilvános megrovást” – ami ettől függetlenül az arabok számára egy nagyon súlyos dolog, és tényleg sokak életét tönkreteszi, beleértve a vétkesek rokonait is.
A második dolog, amire emlékezni kell, hogy a nyugati országok túlnyomó többségében a házasságtörésért járó börtönbüntetést csak az 1960-as és 80-as évek között törölték el. De még ma is, ha a másik fél úgy dönt, hogy felbontja a házasságot, a megcsaló fél jelentős anyagi veszteségekkel számolhat.
Szóval nem érdemes azt mondani, hogy a szaúdiak olyan súlyosan elmaradottak lennének. Az iszlám azt mondja nekik, hogy védeni kell a családot, és hogy a megcsalás súlyos bűn – ők tehát védik a családot, és úgy tartják, hogy a paráználkodás rossz dolog.
De mégis, hogyan büntetik ezt ott?
Formálisan a szigorú saría szerinti büntetések a mai napig érvényben vannak. A gyakorlatban azonban már régóta nem alkalmazzák őket, sőt, már a Próféta idejében sem igazán alkalmazták. A helyzet az, hogy a korbácsolás és a megkövezés kiszabása olyan bizonyítékok meglétéhez kötött a bíró számára, ami ezen büntetések alkalmazását szinte lehetetlenné teszi.
Ehhez négy, feddhetetlen muszlim tanú vallomása szükséges, akik személyesen, a saját szemükkel látták a közösülést. Normális körülmények között ez csak akkor lehetséges, ha a férfi és a nő úgy döntött, hogy a város főterén hancúroznak.
Persze a négy tanút kiválthatja az elkövetők beismerő vallomása is. Azonban, tekintettel az iszlám törvények szigorára, nemigen akad jelentkező, aki bemártaná saját magát. Ezért Szaúd-Arábiában a korbácsolást és a megkövezést is meglehetősen ritkán szabják ki.
Ennek ellenére vannak ilyen példák. 1977-ben halálbüntetést szabtak ki a szökött szaúdi hercegnőre, Misaal bint Fahd al-Szaúdra és szeretőjére, aki a Szaúdi Királyság libanoni nagykövete volt. De ott az állami presztízs és a családi becsület forgott kockán, a lány pedig maga is ostobán viselkedett. Az elkövetők magas rangja miatt ebben az esetben nem alkalmaztak köveket, helyette golyót és kardot használtak.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
