Az első krionizált (mélyhűtéses eljárással tartósított) ember egy amerikai pszichológiaprofesszor, dr. James Hiram Bedford volt.
Nincs is viccesebb, mint amikor az emberek olyan dolgokról fogalmaznak meg merész állításokat, amikről valójában fogalmuk sincs. Néha olyanokat hallani, hogy csak kapkodod a fejed.
Ilyenkor elgondolkodsz, hogy vajon komolyan mondja-e az illető, vagy csak viccel. De gyakran szó sincs humorról, és az illető teljesen komolyan elkezd sületlenségeket beszélni. Sőt, még másokat is megpróbál meggyőzni arról, hogy az ő verziója a tuti, minden más vélemény pedig hülyeség.
Pontosan ilyen történet övezi azt a koffert, amit az űrhajósok cipelnek magukkal, mielőtt beszállnának az űrhajóba. Igen, azokról van szó, amit a képen is látsz.
Miután az űrhajósokat beöltöztetik a szkafanderbe, mindig van náluk egy személyes koffer, ami egy harmonikaszerű csővel van a szkafanderhez csatlakoztatva a csípőjüknél. Ettől a kis „bőröndtől” egészen addig nem válnak meg, amíg be nem ülnek az űrhajó kabinjában a helyükre.
Nekem iszonyú meglepetés volt, hogy valahányszor ez a téma felmerül valamilyen fórumon, Facebookon vagy máshol, azonnal beindul a komment-cunami a „szakértők” között, akik a rendeltetését találgatják. És olyan elméletek születnek… hát, elég vadak.
Nem is akarok belegondolni, hogy mi járhat az emberek fejében, de a „hordozható WC”, a „hulladéksemlegesítő” és a „fingelvezető cső” verziók gyakorlatilag az esetek 100%-ában felbukkantak a kommentekben.
Sok ember tényleg azt hiszi, hogy ennek a koffernek valami köze van a WC-hez. Érvként pedig azt hozzák fel, hogy az űrhajósnak nyilván nincs lehetősége elvégezni a dolgát abban a böhöm nagy szkafanderben, szóval „teljesen egyértelmű”.
De valójában ez a verzió áll a lehető legtávolabb az igazságtól.
Hogy ezt megértsd, elég megnézni 10-15 évvel ezelőtti fotókat, amikor ezeket a koffereket még nem burkolták be modern, áramvonalas tokokba, amikben tényleg bármi lehet.
A régebbi, kevésbé high-tech kofferek jobban hasonlítanak egy szovjet transzformátorra vagy valami tápegységre, mint egy WC-re, ugye?
És itt már nincs az a kék szín, ami, mint kiderült, sokaknál erősen a parkokban és rendezvényhelyszíneken található kék műanyag mobilvécékhez kapcsolódik.
A valóságban a „titkos koffer” egy SHF: hordozható szellőztetőeszköz. És nélküle az űrhajósnak a földön… hát, nehéz lenne. Egyszerűen rosszul lenne.
A dolog lényege, hogy az űrhajós nem az űrhajó kabinjában veszi fel a szkafandert, hanem jóval a beszállás előtt. A szkafander ugyanis arra hivatott, hogy megvédje és megmentse az életét, ha a kabinban hirtelen nyomáskülönbség lép fel, ezért légmentesen záródik. Már az előkészítő modulban felveszik és ellenőrzik a szigetelését. És körülbelül ugyanekkor rögtön csatlakoztatják is az SHF-et, miután persze alaposan leellenőrizték a szkafandert.
Lényegében az SHF egy hordozható klímaberendezés a szkafanderhez. A légmentesség miatt ugyanis nem jut be kintről levegő, ezért az űrhajósnak azonnal melege lenne benne, főleg nyáron. Télen meg, ha fagyos időben van a kilövés, nem vehetsz fel pufidzsekit a szkafanderre.
Szóval hogy ne főjj meg a melegtől, és ne fázz meg a hidegtől, arról ez a bizonyos koffer gondoskodik. Ez tartja fenn a szükséges hőmérsékletet a szkafanderben, ez felel a páratartalomért, hogy az űrhajósnak a lehető legkényelmesebb legyen, és el tudja végezni a feladatait.
Az SHF-fel az űrhajósnak összesen körülbelül két órát kell eltöltenie: attól a pillanattól kezdve, hogy csatlakoztatják a végső sajtótájékoztató előtt, az ünnepélyes búcsúztatáson át egészen addig, amíg elfoglalja a helyét az űrhajó kabinjában.
Ott egy technikus-asszisztens lecsatlakoztatja a koffert a szkafanderről, és átkapcsolja a szkafandert az űrhajó saját létfenntartó rendszerére.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
