Magyarországon a modern „padlófűtés” rendszerek körülbelül 30 éve terjedtek el széles körben.
Azóta számos hátrányukra derült fény, de nálunk szeretnek ugyanarra a gereblyére lépni, és minden építtető, aki csöveket vagy kábeleket önt a betonalapba, állandóan a „majd lesz valahogy” elvében bízik.
Már sokat írtam arról, hogyan verik át a magánépíttetőket az építők és a gyártók, és még sokat is fogok. De haladjunk csak sorjában! Ma eljött az ideje, hogy megvizsgáljunk egy újabb területet, amivel nálunk szép pénzt lehet keresni – ez pedig a padlófűtés.
A „padlófűtés” típusú helyiségfűtési rendszer egyáltalán nem új találmány, sőt, nagyon is régi, már az ókori rómaiak és az ókori koreaiak is használták. Azonban nem mindenki és nem mindenhol alkalmazta ezeket a rendszereket. És korántsem minden helyiséget fűtöttek így. Egy ilyen rendszer jelentős építési költségekkel járt, és az üzemeltetése sem volt éppen olcsó.
Összességében ez a rendszer a tömeges alkalmazás terén teljes csődöt mondott, és hosszú időre, nagyjából a múlt század végéig feledésbe merült. Azt mesélik ugyan, hogy Koreában ezalatt végig használták, de ez rendkívül kétséges. Ha az ilyen padlófűtés hatékony lett volna, minden szomszédos országban alkalmazták volna. Azonban sem Kínában, sem Japánban nem találtak régi padlófűtési rendszereket, legalábbis tömegesen nem, legfeljebb csak sikertelen kísérletek formájában, amelyeket persze megpróbáltak valami csodás technológiaként beállítani.
Lényeg a lényeg, ma a világon egyáltalán nem népszerű ennek a fűtési rendszernek a modern újragondolása – sem a vizes, sem az elektromos változata. Például az USA-ban – amely a divatot diktálja mindenféle hasznos háztartási kütyü terén – a padlófűtés gyakorlatilag ismeretlen. Nem népszerű Európa nagy részében sem, és igazából sehol máshol. Persze, Magyarország kivételével. A múlt század 90-es éveitől Magyarország valóságos pöcegödörré vált, ahová a nyugati feltalálók öntötték az összes olyan innovatív „trágyájukat”, amit a saját honfitársaik nem akartak használni.
Így jutott el hozzánk a „határon túlról” a padlófűtés is.
A legérdekesebb az, hogy a mi „ezermestereink”, akik lehetőséget láttak a padlófűtésben a pénzkeresésre, jelentősen „továbbfejlesztették” a rendszert. Míg Amerikában és Koreában mobil, szőnyeg formájában kapható padlófűtéseket gyártottak, nálunk kitalálták, hogy a kábelt vagy a csöveket közvetlenül a padló betonjába kell beágyazni. Ehhez eleinte cementesztrichréteget használtak, később pedig, a lemezalapok elterjedésével, a fűtőelemeket már közvetlenül az alapzatba kezdték szerelni.
Kiváló megoldásnak tűnt: beöntöd és elfelejted. Minden rendben is lenne ezzel a rendszerrel, ha ezek a fűtőelemek időnként nem hibásodnának meg. Ilyenkor viszont vésni kell a betont, és még örülhetsz, ha az csak az esztrichréteg. De bizony előfordul, hogy magát az alapot kell szétverni!
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
