Ahol a szépség hegeket jelent és a halottak vizéből főzik az ételt: Afrika elképesztő világa.
Sok afrikai állam ma már feltárt területnek számít. Ráadásul aktívan bekapcsolódnak a világpolitikába. Bár még mindig vannak olyan szegletei az afrikai kontinensnek, ahol megőrzik az egyedi hagyományaikat és szokásaikat.
Az emberek ott még most is úgy élnek, ahogy őseik sok ezer évvel ezelőtt. Számunkra ez meglepő, bizonyos értelemben még furcsa is. Számukra viszont ez a normális életmód. El sem tudnak képzelni mást. Az összes modern találmány pedig éppolyan furcsa számukra, mint nekünk az ő primitív munkaeszközeik.
Bevallom, nekem is a régi, klasszikus kép ugrik be Afrikáról. Ha a kontinens nevét hallom, azonnal az afrikai törzsek élete villan be. Pedig ma már rengeteg olyan afrikai ország létezik, amelyek fejlettsége már rég nem a kezdetleges szintet idézi. De valahogy a köztudatban, és bennem is, még mindig a régi kép él a kontinens lakóiról.
Fontos tudni, hogy ilyen törzsek valóban léteznek, és különböző országokban találhatók. Noha a fejlettségi szintjük változó, egy dolog összeköti őket: sokuknak vannak olyan hátborzongató hagyományaik, amelyek a mi számunkra nehezen felfoghatók. Ugyanakkor nem minden hagyományuk nevezhető ijesztőnek, néhányuk kifejezetten érdekes. Persze vannak olyanok is, amelyekben én személy szerint nem szívesen vennék részt.
A menyasszony ledolgozása
Ilyen hagyomány létezik a busman törzseknél. A vőlegénynek, mielőtt elviszi a menyasszonyt magához, ki kell vásárolnia őt a családból. A kivásárlás összege nem kicsi. Ezért nem minden vőlegény tudja kifizetni. Így aztán a leendő férjek kénytelenek hitelbe venni a menyasszonyt. Az esküvő után az ifjú férj ilyenkor munkaszolgálatot kezd teljesíteni felesége családjában.
Csak a teljes ledolgozás után válhat a nő teljes jogú tulajdonosává. De a ledolgozást semmilyen dokumentum nem szabályozza. Így néha a férj addig dolgozik felesége családjában, amíg az após meg nem hal.
Közös párok
A busmanoknál vannak poligám és monogám családok is. De az a család, amelyik két emberből áll, nem számít önállónak. Még akkor sem, ha vannak gyerekei. Az egész törzs párok összessége. Általában vérrokonság köti őket össze. És közös életcéljaik vannak.
Ennek a közös célnak az eléréséhez bármilyen módszer és eszköz felhasználható. Például feleséget lehet cserélni a törzstárssal. Ebben semmi természetellenes nincs. Ez nem számít házasságtörésnek. Főleg, hogy a gyerekek is közösek az egész törzs számára.
Szokatlan ékszerek a nőknél
Sokan tudják már, hogy az afrikai nők sajátos módon díszítik magukat. Különböző módszerekkel vonzzák a vőlegényeket. Van, aki tányérokat rak az ajkába, van, aki sok gyűrűt hord a nyakán. És van, aki olyan frizurát készít, amelyet aztán egész életében viselnie kell.
Minden törzsnek megvannak a saját szépségideáljai. És ezek néha egy európai embert valóban megdöbbentenek. Egy fehér férfi számára egy ilyen nő nemcsak hogy nem számít szépnek, de egyenesen ijesztő érzést kelt benne. Nos, én legalábbis magamból kiindulva mondom ezt. Bár lehet, hogy valakinek tetszenek az ilyen szokatlan ékszerek. Ez ismét azt mutatja, hogy nem létezik egységes szépségideál. Mindenki a maga módján értelmezi a szépséget.
Különböző állatok és rovarok fogyasztása
Az afrikai kontinensen nagyon sok húst fogyasztanak. És ez nem a számunkra megszokott sertés- vagy marhahús. Ez különböző, a dzsungelben élő állatok húsa. Afrika lakói bármivel táplálkoznak. Semmilyen állat nincs biztonságban velük szemben. Ha szükséges, megehetik.
Ráadásul Afrika lakói, különösen azok, akik a helyi törzsekben élnek, különböző egzotikus rovarokat is fogyasztanak. Van, aki például poloskákat eszik. És ez csemegének számít. Persze a rovarokat evés előtt feldolgozzák. De még egy feldolgozott rovart sem mindenki tudna a szájába venni.
A fekete kontinens lakóinak azonban nincs választásuk. Sok országban komoly élelmiszerhiány van. A rovarokban pedig olyan tápanyagok vannak, amelyek helyettesítik a teljes értékű étrendet.
Ételkészítés holttestvízzel
Ez a hagyomány a cseva törzsnél létezik, mely Malawi területén él. Egy törzstárs halála után a törzs többi tagja elviszi a testét egy szent helyre. Aztán elvágják a halott torkát, és tiszta vizet öntenek a nyílásba. Egy másik ember pedig közben megnyomja a halott hasát, hogy a víz végigmenjen az egész testén, és természetes módon távozzon.
De ezt a vizet nem egyszerűen a földre öntik. Óvatosan összegyűjtik, majd elviszik a helyi szakácsnak. Aki aztán ebből a sajátos „levesből” készít majd étel az egész falu számára. Úgy tartják, hogy ezzel a módszerrel a törzs megvédi magát a gonosz szellemektől.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
