“Tényleg?” – suttogta Janie. “Igazán?”
“Igen, valóban” – felelte Sal. “És úgy adódik, hogy ez az egyik különleges vörös bársony tortám, sajtkrémmel és fehér csokoládémázzal…”
Janie arca ragyogó mosolyra derült. “Ez anyukám kedvence!” – lihegte elkerekedett szemmel.
“Mi a mamád neve?” – kérdezte Sal.
“Isabelle” – felelte Janie. “Isabelle a neve. Nem szép név?”
“De nagyon szép” – bólintott Sal. “Várj itt egy percet, mindjárt jövök.”
Sal visszament a konyhába, és óvatosan ráírta az ízletes vörös bársony tortára: “Boldog születésnapot, Isabelle!” Aztán egy nagy fehér szatén dobozba helyezte a tortát, és hozzáadott egy pár csillogó gyertyát. Kivitte a nagy dobozt az üzletbe és Janienek adta.
“Köszönöm!” – suttogta Janie könnyes szemmel. “Anyukám annyira boldog lesz!”
“Nem” – rázta meg a fejét Sal. “Inkább én köszönöm neked. Elfelejtettem, miért is sütöm ezeket a csodálatos, ízletes tortákat. Azért, hogy az ünnepeket még különlegesebbé tegyem. Remélem ti ketten is élvezni fogjátok a tortámat!”
Janie aznap délután elvitte Sal tortáját az édesanyjának, és meggyújtották a csillogó gyertyákat. Annál a csodálatos fénynél Janie szinte el tudta hinni, hogy valahogy minden rendbe fog jönni.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Az élet nem csak a pénzről szól, hanem arról is, hogy hatással legyünk másokra. Sal rájött, hogy a tortája sokkal többet jelent majd Janienek és az anyjának, mint bármekkora pénzösszeg, amit kaphatott volna érte.
- Töltsd ki minden pillanatot a szeretteid körében – lehet, hogy azok az utolsók. Janie az anyja kedvenc tortájával akarta emlékezetessé tenni édesanyja utolsó születésnapját.
Oszd meg ezt a történetet a barátaiddal. Talán felvidítja a napjukat és inspirálja őket.
Ez az írás a mi olvasóink mindennapi életének történeteiből merített ihletet, és egy hivatásos író munkája. Bármely egyezés valós nevekkel vagy helyszínekkel csak a véletlen műve. Minden kép csak illusztrációs célokat szolgál.