Azt gondolhatnád, hogy a világítás elektromosság nélkül lehetetlen, de ez csak egy sztereotípia, ami az új technológiák bősége miatt alakult ki bennünk.
Valójában az elektromosság feltalálása előtt sem éltek koromsötétségben az emberek. A várak világításához nem csak egyszerű kézben tartott fáklyákat használtak, hanem egy komplett tudományt építettek rá, a maga kreatív mérnöki megoldásaival, fizikai trükkjeivel és leleményes optikai találmányokkal. Ezekről fogunk ma beszélni.
Fény elektromosság nélkül
A fő probléma nem abban állt, hogy tüzet gyújtsanak, hanem hogy a fényt hasznossá tegyék. A puszta fáklya vagy gyertya túl gyenge és bizonytalan lángot adott. A fény gyorsan kialudt a hideg légáramlatokban, a fáklya füstölt és kormozta a boltíveket, a nyílt láng pedig veszélyt jelentett a fa födémekre. Tulajdonképpen könnyen elképzelheted, hogy mennyire hatékony a tűz világítási célból, speciális eszközök nélkül – emlékezz csak vissza, hogy néz ki a tábortűz fénye.
Ezért a középkor mesterei különféle módszereket találtak ki a fény megsokszorozására anélkül, hogy a tűz mennyiségét növelték volna. Pontosan innen születtek az optikai trükkök – tükrös fülkék, polírozott fényvisszaverők, sárgaréz vagy vörösréz lemezek a lámpák mögött.
A kőfalakba néha mély, gömb alakú fülkéket vájtak, és azok nemcsak védték a lángot a huzattól, hanem előre is irányították a fényt, ugyanazon elv alapján, amelyen a zseblámpa parabolikus reflektora is működik.
Röviden szólva, a szögben beeső fénysugár úgy verődik vissza, hogy a fény energiája a kívánt zónában összpontosul. Ez a fényvisszaverődés törvényének legegyszerűbb alkalmazása, amelyet már az ókori mérnökök is ismertek. Néha a fülke falait fényesre polírozták vagy ónnal vonták be, hogy tükörhatást érjenek el. Egy ilyen kőből készült fényszóró egyetlen gyertyával is képes volt egy egész termet megvilágítani.
Állati zsír, méhviasz és a fény alkímiája
De a fény elosztásának problémája mellett valamit ÉGETNI is kellett. És korántsem rőzsét égettek. Minden anyagnak megvan a maga égési hőmérséklete és az eközben kibocsátott fény jellemző mennyisége.
A kerozin megjelenése előtt, amely nagyon jónak bizonyult ilyen célokra, tüzelőanyag-forrásként állati zsírok szolgáltak – leggyakrabban marha- vagy birkazsírt. Ezek sokáig égtek, de sűrű, szürkéskék füstöt adtak. Ezért a várakban különleges formájú lámpákat használtak: mély tálakat úszó kanóccal, ahol a felesleges zsír nem melegedett túl és nem forrt fel.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
