Sokan közülünk teljesen joggal gondolják: „Mi lehet biztonságosabb annál, mint egyszerűen a földön maradni, ha valami hirtelen balul sül el?”
De a repülésben minden egy kicsit bonyolultabb, különösen, ha a felszállás kritikus pillanatáról van szó. Nézzük meg, miért mondják a repülési szakemberek, hogy a felszállás megszakítása nagy sebességnél jelentősen veszélyesebb lehet, mint egy kisebb meghibásodással történő felszállás.
Képzelj el egy helyzetet: egy repülőgép, például egy Boeing 767, gyorsul a felszállópályán. Létezik egy sebesség, a V1 (a döntési sebesség). Ezt elérve a pilóta köteles felszállni, még akkor is, ha valami rosszra fordult. Miért? Mert a megmaradt pályahosszon fékezni már veszélyes!
Felszállási sebesség
Számoljunk egy kicsit. A V1 egy megterhelt 767-es esetében körülbelül 165 csomó (ez nagyjából 305 km/h). Ekkora sebességnél a gép másodpercenként 85 métert „fal fel” a pályából! Ha a pilótának 2 másodpercre van szüksége, hogy felismerje a problémát, reagáljon és megkezdje a fékezést, a repülőgép további 170 métert tesz meg a pályán. Vajon elég lesz a hátralévő hely a biztonságos megálláshoz? Ez itt a kérdés.
Egy gyakori tévhit itt az, hogy a guruló repülőgépre úgy tekintünk, mint egy kiskocsira vagy egy kerekes járműre. Maximum kigurul a mezőre, és akkor mi van? De itt egy sor tényező lép közbe, és a felszállópályán túli tér alapvetően veszélyes, ráadásul a repülőgép dinamikája sem olyan, mint egy kerti talicskáé.
A túlfutás veszélyét számos tényező okozza.
- A felszállópályán túli terület általában nem arra való, hogy egy nehéz repülőgép nagy sebességgel haladjon rajta. Lehetnek ott egyenetlenségek, gödrök, laza talaj vagy akár vízakadályok is. Ha a gép ilyen közegbe kerül, az a futómű, a szárnyak vagy a géptörzs sérüléséhez, az irányíthatóság romlásához, és végső soron a gép feletti uralom elvesztéséhez vezethet.
- A felszállópályán túl különféle akadályok lehetnek: antennák, navigációs berendezések, épületek vagy akár más repülőgépek. Az ezekkel való ütközés a repülőgép azonnali megsemmisüléséhez és emberek halálához vezethet. Még ha nincsenek is akadályok, a puha talajon történő hirtelen fékezés a futómű összecsuklását és a gép felborulását okozhatja, ami szintén súlyos sérülésekkel, valamint az utasok és a személyzet halálával járhat.
- Még ha a gép csak kis távolságra futott is túl a pályán, és nem ütközött akadályba, fennáll a tűz kockázata. Az üzemanyagtartályok vagy a hajtóművek sérülése az egyenetlen felszínen való haladás közben üzemanyag-szivárgáshoz és gyulladáshoz vezethet. Korlátozott helyen, egy sérült repülőgépből az utasok kimenekítése rendkívül bonyolulttá és kockázatossá válik. Ja, és ha a gép felszállni indult, akkor több mint valószínű, hogy tele van tankolva.
És ez még csak egy kis része az összes lehetséges problémának.
A repülésben van egy mondás: „Nincs haszontalanabb dolog annál a felszállópályánál, ami mögötted van.” Ezért a pályáról való túlfutást nem szabad valami megszokott és normális dolognak tekinteni. Ez egy vészhelyzet, amit igyekszenek elkerülni.
Még ha a V1 elérésekor leáll is egy hajtómű, akkor is jobb megpróbálni felszállni, mintsem hogy túlfuss. A pilóták rendszeresen gyakorolják szimulátorokon a V1 sebességnél bekövetkező hajtóműleállás kezelését. Ez a legbonyolultabb forgatókönyv, de tudni kell irányítani. Egy tapasztalt pilóta a gép működésének legapróbb változásait is megérezheti, még mielőtt a műszerek jeleznék. Például egy enyhe lassulást is megérezhet pusztán az egyensúlyérzékével.
Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a felszállás megszakítása az egyetlen helyes döntés. De ez főként 100 csomós (185 km/h) sebességig érvényes. E sebesség felett a pilóták csak a következő esetekben szakítják meg a felszállást:
- Az összes hajtómű leállása
- Olyan tűz, amelyet nem sikerül megfékezni
- Szélnyírás
- Ha biztosak benne, hogy a repülőgép egyáltalán nem lesz képes repülni (például beragadt a kormányszerkezet).
Az esetek többségében, ha a gép már nagy sebességgel halad, biztonságosabb a levegőbe emelkedni, felmérni a helyzetet, és visszatérni a repülőtérre kényszerleszállást végrehajtani. Hiszen „mindent kézben tartani” a levegőben gyakran egyszerűbb és biztonságosabb, mint megpróbálni hirtelen lefékezni a felszállópályán, különösen, ha az már majdnem elfogyott! Hajlamosak vagyunk ugyanis olyan megszokott sztereotípiákra támaszkodni, amelyek a valóságban nem működnek.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
