Felemelte a babakocsit a gyerekkel szemben, és nem tudta megállni, hogy ne bámulja a gyönyörű kislányt, aki szúrós kék szemével őt bámulta. A lépcsőfok hirtelen egy örökkévalóságnak tűnt.
„Nagyon köszönöm, nagyra értékelem a segítségét. Emma vagyok” – mondta a nő, és kezet nyújtott.
„Én Peter vagyok. Semmi gond, örülök, hogy segíthettem” – válaszolta.
„Vannak gyerekei? Úgy látom, szeretne egyet” – mondta Emma, miközben kiemelte a babát a babakocsiból.
„Hát, nekem is volt egy lányom” – mondta olyan halkan, hogy ha Emma nem figyel, teljesen lemaradt volna róla.
„Ó… ó, Istenem, annyira sajnálom” – mondta a lány, hirtelen bűntudata támadt amiatt, amit mondott.
„Igen, nyolcéves volt. Orvosi műhiba” – mondta, ugyanúgy, ahogy már számtalanszor elmondta.
„Fel akarod venni? Stacy-nek hívják” – kérdezte.
Peter elmosolyodott és bólintott. „Az jó lenne” – mondta.
Miután eltöltött néhány percet a kisgyerekkel, hirtelen észrevette, hogy egy ismerős nyaklánc lóg a nyakában. Egy kézzel készített, fonott lánc volt, amelyhez egy drágaköves medál volt erősítve.
Megdöbbenve hirtelen vissza kellett adnia a gyermeket az anyjának. „Jól vagy?” Emma megkérdezte.
Peter bólintott, és udvariasan elköszönt tőlük, mielőtt folytatta volna a sétáját. Most már sokkal több mindenre kellett gondolnia az imént történtek után.
Másnap Peter már a New Yorkba tartó repülőn ült. Az első dolga volt, hogy megkereste a feleségét, és tudatta vele az Emmával és Stacyvel való találkozását.
„Szívem, szóval tegnap segítettem egy nőnek a babakocsival. A gyerek nyakában egy kézzel készített nyaklánc volt, ugyanaz, amit Abigaillel temettünk el” – mondta olyan gyorsan, hogy levegő után kellett kapkodnia.
„Micsoda? Hogy lehetséges ez? Az anyukám készítette nekem, mielőtt örökbe fogadott a nevelőcsaládom. Még a monogramom is rajta volt, szóval nem lehet valami online vásárolt dolog” – mondta Angelica értetlenül.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
