A Titanic kormányzását általában látványosnak és filmszerűnek képzelik el.
A drámai hatáshoz sokat tesz hozzá az eseményeket feldolgozó legendás film is. És ilyenkor rögtön előkerülnek a legkülönfélébb elképzelések és tévhitek.
Valamiért terjed a neten egy érdekes elmélet, miszerint a hajón állítólag több kormánykerék is volt egyszerre. Van, aki kettőről ír, de máshol akár négyet is emlegetnek. Sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen több ezer tonnás monstrum kormánykerekét lehetetlen egyedül elfordítani, ezért az irányításban besegít egy második kormányos is, aki egy összekötött másik kereket teker. Ez az elképzelés jól hangzik, de a valóság ennél bonyolultabb.
A Titanicon tényleg több kormányállás és több kormánykerék volt, de nem úgy, hogy két egyforma kerék állt volna egymás mellett. Ilyet még a filmben sem láthattál. Nézzük meg, hogyan is irányították valójában ezt az óriást, hogyan működött a kormánymű, és honnan ered egyáltalán a két kormánykerék ötlete.
A Titanic mint mérnöki szörnyeteg
A Titanic nemcsak egy luxusgőzös volt, hanem egy igazi mérnöki monstrum is. Hossza körülbelül 269 méter, vízkiszorítása több mint 50 ezer tonna, hatalmas hajócsavarokkal és masszív tatrésszel.
A hatalmas kormánylapát egy acéllaphoz hasonlított a hajócsavarok mögött, és mintegy 101 tonnát nyomott. Egy ekkora tömeget kézi erővel lehetetlen elfordítani. Még egy egész csapat matróz sem tudta volna közvetlenül megmozdítani. Ehhez nem lett volna elég sem két, sem négy kormányos.
Ezért a kormánykerék a Titanicon nem a szó szoros értelmében vett kormány volt. Inkább egy vezérlőeszköz volt ahhoz a géphez, amely fizikailag elfordította a kormánylapátot.
Hogyan bírta rá a kerék a kormánylapátot az engedelmességre
A Titanic kormányzása a mechanika, a hidraulika és a gőz kombinációja volt.
A kormányos a hídon tekerte a kereket. Ez össze volt kötve egy telemotorral (egy hidraulikus eszközzel, ami a kormány elfordítását folyadéknyomás- és áramlásváltozássá alakította). Csöveken keresztül ez a munkafolyadék eljutott a tatba, a kormányműhöz. A taton volt a gőzzel működő kormánygép, ami a telemotor jele alapján gőzt juttatott a megfelelő hengerekbe, és karokon, illetve tengelyeken keresztül elfordította magát a kormánylapátot.
A kormánykerék elfordításának mértéke határozta meg a kormánylapát kitérésének szögét. Ezt általában skálákkal, mutatókkal, valamint a híd és a kormánymű közötti jelzésekkel ellenőrizték.
Amikor az ember tekerte a kereket, nem közvetlenül a vízáramlással küzdött. Ő csak kiadta a parancsot, a nehéz munkát pedig elvégezte egy célszerszám. Működési elvét tekintve ez nagyon hasonlít az autók modern szervokormányához.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
