Nehéz volt a kormányzás?
Annak ellenére, hogy a kormány mögött egy erős gép állt, a rendszer mégsem volt pillekönnyű. A mechanikus áttételek, a hidraulika, a súrlódás és a tehetetlenség mind ellenállást fejtettek ki.
Nyugodt tengeren, egyenes irányban haladva egyetlen kormányos is bőven elég volt. Viharban, erős szélben és hullámzásban, vagy éles manővereknél a rendszer terhelése megnőtt, és a kormányosnak keményen kellett dolgoznia, de akkor is egyedül végezte a munkát.
Az erőrásegítés feladatát azonban elsősorban gépek oldották meg, nem pedig egy másik ember izomereje.
Valójában hány kormánykerék volt?
Egyébként a Titanicon tényleg több kormánykerék volt, de különböző posztokon elosztva, nem pedig két egyforma egy helyen.
A fő irányítóeszköz a parancsnoki híd kormányállásában volt. Ez volt a fő kormánykerék, amely a telemotoron keresztül kapcsolódott a kormányműhöz. Általában erre a kerékre gondolnak, amikor a Titanic irányításáról beszélnek.
Elöl, a nyitott hídon, az árnyékoló alatt volt egy segédkormány. Ezt manőverezéskor használhatták, amikor jobb kilátásra volt szükség, illetve problémák esetén átvehette a fő kormány szerepét. Szerkezetileg ugyanahhoz a kormányműhöz kapcsolódott, de nem működött egyszerre a fő kormánnyal olyan módban, hogy „ketten tekernek egy kormányt”.
A tat-hídon volt még egy kormánykerék. Ezt a kikötői manővereknél, kikötésnél és tolatásnál használták. Innen jobban rá lehetett látni a tatra, a hajócsavarokra és a kikötési műveletekre.
A vészhelyzeti állomáson volt még egy negyedik kerék is.
Vagyis tényleg több kormánykerék volt, össze is számoltunk négyet, de mindegyik a saját helyén és a saját feladatára szolgált: nyílt tenger, manőverezés, tartalék.
Honnan jön a mítosz az egymás melletti két kerékről?
Most jön a legérdekesebb rész. Miért merül fel egyáltalán a köztudatban az az ötlet, hogy a hídon két kormánykerék állt két ember számára?
A dokumentációkban és a cikkekben gyakran írják, hogy a Titanicon több kormánykerék volt. Ha ezt pontatlanul adják tovább, kialakul egy logikai láncolat. De valamelyik ponton a logika leegyszerűsödik, és átalakul egy szép, de pontatlan képpé.
A neten gyakran nem is a Titanic, hanem a testvérhajója, az Olympic fotóit használják. Ha figyelmetlenül vagy rossz minőségben nézel egy ilyen képet, könnyen összetéveszthetsz valamilyen kerek műszert vagy távírót egy második kormánnyal. Innen születnek az olyan képaláírások, mint például az „íme, a két kormánykerék”.
Ráadásul az az elképzelés, hogy a hídon két kormány van, hogy két kormányos szinkronban tekerje őket, hétköznapi ésszel tényleg nagyon logikusnak tűnik.
Ez a verzió jól illeszkedik az erőről alkotott ösztönös képünkhöz, szemben az absztrakt hidraulikával és a gőzzel. Kényelmes a történetmeséléshez és a művészi ábrázoláshoz: fel lehet vázolni két hőst, akik együtt küzdenek az óceánnal. A Titanic valódi irányítási rajzai azonban ezt az elképzelést semmivel sem támasztják alá.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
