A történelem számos nagy birodalmában a hárem nem csupán a személyes élet része volt, hanem a politika egyik kulcseleme is.
Ilyenek voltak az Oszmán és a Kínai Birodalom, valamint a perzsa Achaemenida-dinasztia birodalma. A kisebb államok uralkodói vagy politikai házasságokat kötöttek, vagy hadjáratok során szereztek asszonyokat, de nem alakították ezt rendszeressé.
Ezért a háremhölgyek sorsa uruk halála után nagyon eltérő volt, attól függően, hogy hol, mikor és milyen vallási környezetben éltek. Nézzük meg, mi történt velük a különböző esetekben!
Az oszmán háremek szokásai a legismertebbek, akár a szultán rabszolgáiról, akár nemes hölgyeiről van szó. Többségük rabszolgasorban, vagy ahhoz hasonló helyzetben élt, főleg, ha nem tértek át az iszlám hitre.
Ezért nem mindig dönthettek szabadon a sorsukról, még férjük halála után sem. Az oszmánoknál az volt a szokás, hogy ha az egyik háremhölgy fiú gyermeke esélyessé vált a trónra (általában több örökös is volt), akkor el kellett költözniük Isztambulból egy vidéki tartományba, még a szultán életében. Az anya ott segített a fiának a kormányzásban, amolyan tanácsadóként és háziasszonyként is tevékenykedett mellette. Ez felkészülés volt a későbbi uralkodásra.
Ha az ő fia lett a győztes a trónért folyó, apja halála utáni harcban, az özvegy megkapta a „valide szultán” címet, és ő lett az új szultán háremének a vezetője. Szigorúan tilos volt az új szultánnak az apja háreméből nőt választania, a háremet csak új lányokkal lehetett feltölteni.
Ha a fia elvesztette a trónért folyó harcot, az anyára két sors várt. A jobbik esetben a Régi Palotába (más néven a „Könnyek Palotájába”) küldték, amelyet még II. Mehmed építtetett Konstantinápoly bevétele után, mielőtt átköltözött volna a Topkapı palotába. Itt élhette le hátralévő életét.
De voltak kivételek. Például I. Szulejmán szultán egyik kedvenc ágyasát, a cserkesz származású Mahidevrant, miután a fiát, Musztafa herceget, és az unokáját is kivégezték, nem Isztambulba, hanem Bursába, a korábbi oszmán fővárosba száműzték.
Ez azért volt így, mert korábban, amíg Edirne volt a birodalom központja, az volt a szokás, hogy a kegyvesztett szultáni özvegyek oda vonultak vissza. Mahidevran Bursában fia sírját gondozta, és ott gyászolta özvegységét.
A Szulejmán életében Mahidevran szegénységben élt, kénytelen volt az ékszereit is eladni, hogy megéljen, a szolgáit pedig megalázták és becsapták a piacon. Azonban, amikor Szulejmán másik fia, II. Szelim lett a szultán, Mahidevran sorsa jobbra fordult: pénzt kapott, házat vásárolhatott, és minden adósságát kifizették. Ennek köszönhetően fia sírját is pompásan feldíszíthette.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
