Tetten érve, Biagio nem tagadta a bűnösségét, de határozottan megtagadta, hogy elárulja, hány gyermeket ölt meg összesen, és hogyan csalta tőrbe őket. A bíró azon kérdésére, hogy miért követte el ezeket a szörnyűségeket, Biagio El Cargnio tömören válaszolt:
„A pénzért.”
Könnyű elképzelni, mekkora rémület fogta el Velence minden lakóját, amikor ez a szörnyű hír elterjedt a városban. Különösen megdöbbentek a hírhedt fogadó törzsvendégei.
Az igazságszolgáltatás, ahogy az elvárható volt, a legnagyobb komolysággal kezelte az ügyet. A bűncselekmény nem csupán súlyos volt, hanem hideg számítással, anyagi haszonszerzés céljából követték el. A bíróság könyörtelen volt. Biagio El Cargnio-t halálra ítélték. Az ítéletet 1503. november 18-án hajtották végre.
A gyermekgyilkost egy ló farkához kötözték, és a börtönből, az egész városon át a saját fogadójához hurcolták, ahol már egy dühös tömeg várta. Ott, ahol nemrég még az utcai árnyékoló alatt az asztalok roskadoztak a finomságoktól, Biagiótól levágták mindkét kezét, amelyeket összekötöztek, és a nyakába akasztottak a megvetés jeléül. Ezután megkínozták, de úgy, hogy ne veszítse el az eszméletét. Végül a macskaköves úton végighúzták a San Marco térre a kínzás és a kivégzés utolsó szakaszához.
A halálos ítéletet végrehajtották. Biagio El Cargnio-t lefejezték. Testét négy darabra vágták, és mindegyiket a város négy különböző pontjára küldték, bizonyítékul arra, hogy az igazságszolgáltatás megtörtént, és a bűnös meglakolt. A gyermekgyilkos fejét még sokáig közszemlére tették a téren, a San Giovanni Decollato templom mellett.
Hogy eltüntessenek minden emléket erről a szörnyűségről, Biagio El Cargnio házát és fogadóját a földdel tették egyenlővé.
Azonban a velenceiek, okulásul az utókornak, a San Giovanni Decollato templom külső bal oldali falába egy kőtáblát építettek be, melynek domborművén a hivatalos magyarázat szerint Keresztelő János levágott feje látható egy tálcán. Azonban az igazság az, hogy a dombormű profilja pontosan Biagio El Cargnio arcvonásait idézi.
Azt a helyet, ahol egykor a csatorna partján állt a ház és a fogadó, ahol a szörnyű bűncselekmények történtek, az emberek „Riva de Biasio”-nak (Biagio partja) kezdték nevezni. Ez a név annyira rögzült a köztudatban, hogy a velencei helyrajzi nevek között is megmaradt.
Érdekesség:
A toponímia a nyelvészet egy ága, amely a földrajzi neveket (toponímákat), azok eredetét, jelentését, fejlődését, jelenlegi állapotát, írásmódját és kiejtését vizsgálja.
A szörnyű hely közelében található vaporetto (vízi busz) megállója még ma is a kegyetlen hentes nevét viseli.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
