Egy nap egy nő egy törékeny kisfiút talált a küszöbén ülve. Úgy döntött, hogy aznap megeteti őt, és nem is sejtette, hogy ez a véletlenszerű jótett végül megváltoztatja az életét.
Isabella egy nap hazafelé sétált a közértből, maga után húzva egy élelemmel teli kocsit. Menet közben arra gondolt, hogy aznap milyen ételt fog készíteni a férjének és a gyerekeinek.
Gondolatai megszakadtak, miután egy törékeny kisfiút talált, aki a házuk verandáján ült. Hideg volt odakint, hiszen már december volt, de a kisfiú csak egy szakadt, hosszú ujjú inget és egy vékony futónadrágot viselt.
„Ó, te szegény gyerek, mit csinálsz itt kint?” – kérdezte aggódva. A fiú felnézett Izabellára, és az arca sápadt volt, mintha napok óta nem evett volna.
„Kérem, segítsen nekem, kedves kisasszony. Három napja nem ettem” – kiáltotta a fiú a hasát szorongatva. Már majdnem elájult, de Isabella sietett mellé ülni, hogy segítsen neki stabilan maradni. A férje, Brian után kiáltott, és az elősietett.
Brian bevitte a kisfiút a házba, és lefektette a kanapéra. „Ó, Brian, ez a szegény gyerek… adjunk neki friss ruhát és egy kis ételt” – mondta az asszony.
„Szerintem hívnunk kellene a 911-et, hogy segítsünk neki” – javasolta Brian. Isabella megrázta a fejét, és azt kérte, várjanak, amíg a fiú felébred álmából.
Néhány perccel később a fiú felébredt. Rémültnek tűnt, amikor rájött, hogy egy házban van. Isabella mellé sietett, és biztosította, hogy minden rendben lesz. „Elájultál, és bevittünk a házba. Jól vagy? Fázol?” – kérdezte a lány.
„Nagyon éhes vagyok, asszonyom” – mondta, és a szemei megteltek könnyel. „Kerestem valakit, aki adna nekem enni, de az emberek elküldtek. Köszönöm, hogy nem hagytak kint” – sírt.
Isabella nem akarta, hogy rosszul érezze magát, ezért úgy döntött, felvidítja. „Nos, én is mindjárt megebédelek. Nem akarsz csatlakozni hozzám?” – mondta, és segített neki, amikor megpróbált felállni.
Fejenként két grillezett csirkés szendvicset ettek, amit egy pohár vízzel és egy pohár jeges teával együtt elfogyasztottak. „Mi a neved, édesem?” Isabella az első falat után megkérdezte a gyereket.
„A nevem Lorenzo, de hívhatsz Lorennek” – válaszolta a fiú.
„Nos, Loren, lassan kell enned, jó? Nem akarod, hogy a gyors evéstől felforduljon a gyomrod” – mondta a nő. A fiú bólintott, és lassú tempóban élvezték a közös étkezést.
Isabella úgy döntött, megkérdezi, mi történt odakint, és Loren elárulta, hogy az anyja kórházban van.
„Nem hívhattam a rendőrséget vagy a tanáraimat segítségért, mert elvennének anyámtól. Apukám elhagyott minket, amikor megtudta, hogy anyukám beteg” – magyarázta Loren.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
