Ez a problémamegoldási módszer, vitatottsága ellenére, csendes, de határozott válasz a nehéz élethelyzetekre. A japán társadalomban azonban a johatsu továbbra is tabu téma – ez nem olyasmi, amiről illik beszélni, mivel az eltűnést méltatlan cselekedetnek tekintik.
Mindazonáltal a johatsu lehetőséget ad arra, hogy egyszerre menekülj el a múlt minden terhétől: a depressziótól, a függőségektől, az adósságoktól, a családi veszekedésektől, az erőszaktól és a kötelezettségektől. Ez a cselekedet egyfajta „nullázás”, amikor az ember megszabadulhat mindentől, ami megmérgezte az életét, és mindent elölről kezdhet, még akkor is, ha ehhez fel kell adnia a személyazonosságát és a korábbi világgal való kapcsolatait.
A japán kultúrában a johatsu általi „nullázásnak” sokkal mélyebb jelentése van, mint az európai szemléletben megszokott újrakezdésnek. A japánok számára ez olyan, mintha egyik világból a másikba lépnének át, egyfajta szimbolikus újjászületés. Nem meglepő, hogy egy ilyen lépés rituális jelleget ölt, bár a társadalom nem helyesli. És mint minden rituálénak, a johatsunak is megvannak a maga szabályai és sajátosságai.
Léteznek speciális „kalauzok” ebbe az új világba – olyan szolgáltatások, amelyek segítenek az embereknek „eltűnni”. Ezeket a segítőket „éjszakai költöztető szolgálatoknak” nevezik.
Bizonyos díj ellenében vállalják az ember teljes eltűnésének megszervezését. Az, aki úgy dönt, hogy „elpárolog”, ezt nemcsak egyedül teheti meg, hanem akár egy családtagjával, például egy gyermekével együtt is. Ezek a szolgálatok segítenek a lakóhely, a környezet, a név, sőt néha a külső megváltoztatásában is, ha erre szükség van.
Érdekes módon vannak ingyenes johatsu módszerek is. Léteznek különböző útmutatók és instrukciók, amelyek lépésről lépésre tanácsot adnak arra, hogyan tűnj el észrevétlenül. Ezekben a „johatsu kézikönyvekben” tanácsokat találhatsz a dokumentumok cseréjére, az adósságok elkerülésére és az új identitás létrehozására – egyfajta életvezetési tanácsok azoknak, akik erre az elkeseredett lépésre szánják el magukat.
Ismertek olyan történetek, amikor egy férfi, aki elvesztette az állását, még a feleségének sem merte bevallani, annyira szégyellte magát. A japán társadalomban a felmondást gyakran szégyennek tekintik, és egy ilyen beismerés elviselhetetlennek tűnik.
Ezért egyes munkanélküliek továbbra is szimulálják korábbi életüket: minden reggel felveszik az öltönyt és a nyakkendőt, mintha munkába mennének, de valójában az egész napot az autóban vagy a parkban töltik.
Az igazságot azonban nem lehet sokáig titkolni – a fizetés hiánya hamarosan észrevehetővé válik. Ilyen helyzetekben, amikor a nyomás túl erős lesz, egyes férfiak radikális megoldáshoz folyamodnak – az eltűnéshez, a johatsuhoz, vagyis inkább elmenekülnek a szégyen elől és elrejtőznek, mintsem hogy beismerjék a vereséget családjuk előtt.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
