Ez a jelenség a nemzeti kultúra részévé vált, és akárcsak a karósi (a túlórázás miatti halál) és a karojisatsu (a munkahelyi stressz miatti öngyilkosság), a japán élet mély társadalmi és pszichológiai aspektusait testesíti meg.
A johatsu nem egyszerűen fizikai eltűnés, hanem egyfajta menekülés a társadalom, a családi és szakmai kötelezettségek elől, gyakran a múltbeli élet teljes elhagyásával. Japánban az eltűnt emberek statisztikájának vezetése kívánnivalót hagy maga után – nem vonakodásból, hanem inkább a jogszabályok és a kulturális normák sajátosságai miatt.
A magánéletbe való beavatkozás szigorúan korlátozott a törvény által, és ha az eltűnt személy felnőtt, a hatóságok nem fogják aktívan keresni, kivéve a bűncselekményekkel vagy balesetekkel kapcsolatos eseteket. Ez a johatsu jelenségét különösen nehézzé teszi a nyomon követés szempontjából.
Évente körülbelül 80 000 bejelentés érkezik Japánban a hozzátartozóktól eltűnt szeretteikről. Ezeknek az embereknek a többségét néhány hónapon belül megtalálják, de körülbelül 5%-ukat (körülbelül minden huszadikat) holtan találják.
A fennmaradó eltűntekről feltételezik, hogy úgy döntöttek, „elpárolognak” – vagyis a johatsu jelenségéhez folyamodnak, tudatosan elrejtőznek, és új életet kezdenek a családjuktól és a társadalomtól távol. Ez a jelenség a modern japán kultúra fontos és nyugtalanító része marad, kiemelve annak összetett társadalmi és pszichológiai aspektusait.
Japánban az élet újrakezdésének feladata rendkívül nehéz, mivel a felmondást vagy a válást a konzervatív társadalom szégyennek tekinti. Ráadásul a munka olyan központi helyet foglal el a japánok életében, hogy gyakran fontosabb, mint a család.
A japánok kénytelenek végtelenül túlórázni, és a statisztikák szerint az átlagos alkalmazott havonta több mint 80 túlórát dolgozik. Ez állandó stresszhez és kimerültséghez vezet, ami Japánt a túlórázás miatti halálozások – karoshi – magas arányú országává teszi.
A karoshi évente körülbelül tízezer japánt sújt. A stroke, a szívroham, a krónikus stressz, az alvás- és táplálkozási hiányosságok mind tragikus következményekhez vezetnek.
Sok japán számára, akik ezzel a helyzettel szembesülnek, a felmondás szinte lehetetlennek tűnik a társadalmi normák és az arcvesztés miatti félelem miatt. Ezért, hogy megszakítsák a kapcsolatot a fizikai és érzelmi kimerültség forrásává vált munkával, egyesek inkább eltűnnek – a johatsu jelenti számukra a kiutat.
Ugyanez vonatkozik a házasságokra is: a válást a japán társadalomban szintén elítélik, és sokak számára a johatsu útja vonzóbbnak tűnik, mint a családi szakítással járó társadalmi szégyen. Az eltűnés egyfajta csendes menekülés a társadalmi nyomás elől, amikor a szokásos megoldások elérhetetlennek tűnnek.
A „johatsu” kifejezés, ami szó szerint „elpárolgást”…
A cikk még nem ért véget! Folytatás a következő oldalra kattintva!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
