2011-ben a földrajz világa egy meglepő hírrel találta szembe magát: pont az Amazonas alatt a kutatók egy gigantikus, második folyót találtak.
Ez a néhol 4 km mélyen húzódó, szélességét tekintve 200-400 km széles csoda az Atlanti-óceánba torkollik. Igaz, nem egészen a megszokott értelemben.
Ennek a monumentális folyónak, amit senki sem látott a saját szemével, nevet is adtak: Hamza. Elizabeth Pimentel, aki a disszertációjával „felfedezte” a folyót, egy Valija Hamza nevű geofizikus irányítása alatt dolgozott, aki 40 évet szentelt az életéből az Amazonas kutatásának.
De, ahogy az a földrajzi szenzációkkal gyakran megesik, egy idő után a tudósok elkezdtek mellébeszélni: „Khmmm, persze, ez nem folyó a szó hagyományos értelmében… A téma további kutatást igényel…”. Így a kollégáik néhány nap múlva teljesen ízekre is szedték a hangzatos bejelentés egyes pontjait.
Nézzük meg, hogyan vált lehetővé ez a szokatlan felfedezés, mik a technikai jellemzői, és miért csak idézőjelben használható a „folyó” megnevezés.
„Nézzük meg, mi van az Amazonas alatt!” – döntötték el egyszer a Brazil Nemzeti Geofizikai Obszervatórium tudósai. Kapóra jöttek a Petrobras állami vállalat által az olaj- és gázkutatás céljából a múlt század 70-es, 80-as éveiben fúrt mély kutak, amiket ma már nem használnak.
Az Amazonas-medence különböző sarkaiból 241 kút szolgáltatott adatokat a különböző mélységekben uralkodó hőmérsékletről. Egyes rétegekben rendellenes ingadozásokat észleltek, ami a víz jelenlétére utal. A hőmérséklet-különbségek matematikai modelljei és a helyi földkéreg sajátosságai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az Amazonas alatt egy második folyó található, amelybe a víz felülről szivárog be a laza üledékes kőzeteken keresztül, amelyekből a régió felépül. Ezek átengedik a nedvességet lefelé, ahol az összegyűlik, és az Amazonashoz hasonlóan a természetes lejtőn ömlik az Atlanti-óceánba.
Igaz, a mélyben lévő Hamza a kutatók számításai szerint messze a parttól tör a felszínre az Atlanti-óceán fenekén. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy ez még az óceán vizét is sótalanítja a víz alatti torkolatnál.
Mindezt 2011 augusztusában a Brazil Geofizikai Társaság ülésén jelentették be.
A Hamza forrása, amely még Peru területén található, nem egészen szokványos: a víz a felszínről egyenesen lefelé folyik.
A víz lassan szivárog át a laza üledékes kőzetek pórusain. Töréseken, repedéseken és üregeken keresztül tör utat magának, amelyekből az Amazonas-medence északi határán az aktív karsztfolyamatok (a módszeres erózió) miatt rengeteg van.
Csak ezután, a brazil Acre állam területe alatt a Hamza függőleges „áramlata” kemény sziklás kőzetekbe ütközik. Ezeket nem olyan könnyű erodálni, ezért a folyó a legkisebb ellenállás útját választja, és vízszintes síkba megy át. És a domborzat sajátosságai miatt, akárcsak az Amazonas, elkezd kelet felé, az Atlanti-óceán irányába folyni.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
