Ezek után másképp fogsz nézni a modern fürdőszobádra. Garantáltan.
Általánosságban elmondható, hogy a régi időkről szóló szépirodalom többnyire romantizálja a középkort – még a filmekben is minden szép és tiszta.
Röviden persze minden ennek az ellenkezője volt – az emberek személyes higiéniája nagyon rossz volt. És bár a nőknek mégis sikerült valahogy „törődniük” magukkal, meglehetősen furcsa módokon tették mindezt.
Toalett és bili
Akkoriban a „toalett” szó mást jelentett: a mosakodást, a fogmosást. A gazdag házakban volt ugyan mosdószoba, de illemhelynek nyoma sem volt. A (városi) emberek a dolgukat bilibe végezték. Európában nem volt csatornázás, ezért a bilik tartalmát egyenesen az ablakból öntötték ki az utcára. Angliában közben még azt is kiabálták, hogy „gardy-loo”, ami annyit tesz, „vigyázz!” – és cseppet sem szégyellték magukat, hiszen ez mindennapos dolognak számított.
Akik megengedhették maguknak, hogy cselédeket tartsanak, még egyszerűbben megoldották: elvégezték a dolgukat a padlón, a szolgák pedig feltakarítottak utánuk. Röviden, a palotákban iszonyatos bűz terjengett, amit mindenki eltűrt.
Azok a gazdagok pedig, akiknek több kastélyuk is volt, megtehették, hogy időnként lakhelyet váltsanak. Amikor a levegő már teljesen elviselhetetlenné vált, a francia királyok a kíséretükkel együtt átköltöztek egy másik rezidenciára, amíg a régit a cselédség kitakarította, felmosta és alaposan kiszellőztette.
A papír már régen megjelent – még a VI. században, Kínában. Ott azóta is kis, rizspapírból készült négyzeteket használtak erre a célra. Európában azonban ezt undorító dolognak tartották. A gazdagoknak volt egy eszköze, az úgynevezett „gomph-pálca” – egy pálcikára erősített szivacs. Ezt a megoldást a rómaiaktól vették át. A szegényeknek azonban nem volt részük ilyen luxusban, ezért mindennel megtörölték magukat, amit csak találtak: kövekkel, szalmával, levelekkel, sőt, még mohával is.
Fürdés és fürdők
Európa egészen a XX. századig mosdatlan volt – nem szerettek fürdeni, mert azt rossz ómennek tartották. A történelem feljegyzett olyan eseteket, amikor királyok életükben mindössze háromszor fürödtek: születésük után, az esküvőjük előtt, és haláluk után mosták le őket. A fürdők nem voltak népszerűek Európában, ezért az embertömeg a mai mércével mérve elviselhetetlen bűzt árasztott.
Kár, hogy az ókori Róma fürdőkultúráját az európaiak nem vették át. Persze nem mindenki volt ilyen. A skandinávok például kifejezetten tiszták voltak – gyakran fürödtek, hogy ezzel elnyerjék a szellemek és istenek jóindulatát. A szerzetesek számára a mosakodás a spirituális gyakorlatok részét képezte. A gazdagok vettek ugyan fürdőt, de ők sem túl gyakran. Előfordult, hogy az egész család ugyanabban a vízben mosdott, és aki a sor végére került, annak jutott az összes kosz…
A szegények többnyire csak a meleg évszakban fürödtek a folyókban és tavakban. Télen viszont akár fél évig sem mosakodtak, mert a házakban hideg volt, a kályhafűtés pedig nem volt elég az épületek felfűtéséhez, így a fürdés szóba sem jöhetett. Ráadásul a középkori városokban nehéz volt vízhez jutni. Az ivóvizet vízhordók szállították, és sajnálták azt mosakodásra pazarolni.
Szappan és fogmosás
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
