A hely fennállása óta először ereszkedtek le barlangászok a jemeni Pokol Kútjának (más néven Barhout Kútja) fenekére.
Ez egy óriási karsztképződmény, ami bűzös szagot áraszt, ezért is lett rossz híre a helyiek körében. Odabent lenyűgöző természeti jelenségeket találtak, amikről most neked is mesélni fogok.
A természet titkai
A Barhout-kút egy karsztképződmény, ami évmilliókkal ezelőtt jött létre Al-Mahra tartomány sivatagos területén. A nyílás 30 méter széles és 112 méter mély.
Mivel a földrétegeken át folyamatosan víz szivárog le, az alján állócseppkövek (sztalagmitok) nőttek, sőt, néha még „barlangi gyöngyöt” is találni – ezek simára csiszolódott kis mészkőgolyók. A természeti képződmények mellett a barlangászok állati maradványokat is felfedeztek, főleg elpusztult és a mélybe zuhant madarak csontjait.
Mohammed al-Kindi, egy ománi geológus és egyetemi oktató elmondta az újságíróknak, hogy a kutatócsoport feladata volt a karsztjelenség, a talaj, a víz összetételének és az elpusztult állatok maradványainak vizsgálata.
Amíg néhányan lent dolgoztak és mintákat gyűjtöttek a kút fenekén, a többiek föntről biztosították őket. Kindi professzor összesen 6 órát töltött lent, és ő jött fel utolsónak a kútból.
A kút alját sok apró mélyedés tarkítja, és éles sziklagerincek is előfordulnak. Körülbelül 65 méteres mélységben a „falakból” víz csordogál, ami furcsa, kicsi vízeséseket hoz létre.
A kutatókat leginkább az állócseppkövek (sztalagmitok) nyűgözték le, amelyek néhol a 9 méteres magasságot is elérték.
A helyiek félelmei
A helyiek körében az a legenda járja, hogy a kútban dzsinnek laknak. Az őslakosok ősidők óta a Pokol kapujának tartják ezt az óriási lyukat. A rossz hírnevét csak fokozta a kellemetlen „illata”. A barlangászokat azonban nem zavarták a szagok, őket a víznyelő kialakulása és természeti jellemzői érdekelték.
Tudományos következtetések
Békák, bogarak és kígyók már régóta otthonra leltek ebben a hűvös kis oázisban a sivatag közepén. Itt éltek, szaporodtak és pusztultak el, így idővel elég vastag üledékréteget hoztak létre – ennek a kora még meghatározásra vár.
Gázelemző műszerekkel sikerült megállapítani, hogy a víznyelőben az oxigénszint teljesen normális. Semmilyen mérgező anyagot nem találtak. Az ománi kutatók 3D technológiával feltérképezték a kutat, és az adatokat dokumentálták. A csapat feljegyezte a területre jellemző tektonikus mozgásokat, a mikroklímát és azokat az élőlénykolóniákat is, amelyek a kút föld alatti élővilágát alakítják.
Az újságírók arról is kérdezték a tudósokat, hogy ez a jelenség hasonlít-e ahhoz a geológiai képződményhez, amit 2013-ban a Jamal-félszigeten fedeztek fel. Chris Fogwill, a Kieli Egyetem gleccserkutató professzora szerint a két képződmény teljesen máshogy jött létre.
A jemeni kút mészkőerózió révén alakult ki, mint egy karsztos víznyelő. A savas, sós talajvíz egyszerűen kimarta a mészkövet, amitől az beomlott. Ezzel szemben a jamali képződmény egy jégképződmény pusztulása miatt jött létre.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
