1996. október 2-án az Aeroperú légitársaság Boeing 757-ese utasszállító járatot teljesített a Lima (Peru) – Santiago (Chile) útvonalon. A fedélzeten 70 ember tartózkodott: 61 utas és a 9 fős személyzet.
Közvetlenül a felszállás után a pilóták azt tapasztalták, hogy a magasságmérők „0” értéken állnak. Ez meglepte őket. Utána a sebességmérők is megálltak. Ezután szélnyírásra figyelmeztető jelzés hallatszott, majd hamarosan a pilótafülke megtelt egy sor ellentmondásos riasztással. Míg a kapitány a műszerek leolvasásával foglalkozott, a másodpilóta vezette a gépet. A helyzetet súlyosbította, hogy a repülőgép sötétben repült az óceán felett, így a pilótáknak nem voltak tájékozódási pontjaik a földön.
A műszerek megőrültek. A magasságmérők és a sebességmérők hirtelen életre keltek. A figyelmeztetések teljesen összezavarták a pilótákat. A robotpilóta aktiválására tett kísérlet kudarcot vallott a kapitány és a másodpilóta műszerei közötti nagy eltérés miatt. A személyzet jelentette a légiforgalmi irányítónak, hogy vészhelyzet van, és vissza akarnak térni az indulási repülőtérre. A pilóták nem bízhattak az ellentmondásos műszereikben, és arra kérték az irányítót, hogy tájékoztassa őket a magasságukról és a sebességükről.
A repülőgép ekkor még távolodott a parttól. Az irányító közölte, hogy az ő adatai szerint a gép 1200 méteres magasságban repül, és engedélyezte a fordulást. Ezután a magasságmérő adatai szerint, amit az irányító is megerősített, 2100 méterre emelkedtek, és tovább emelkedtek 3000 méterig. Hirtelen a sebesség növekedni kezdett. Az irányító szerint 592 km/h volt, míg a pilótafülke műszerei már több mint 648 km/h-t mutattak.
A sebesség csökkentése érdekében a pilóták kieresztették a fékszárnyakat, de ez nem segített, és hamarosan megszólalt a maximálisan megengedett sebesség túllépésére figyelmeztető jelzés. Ekkor a motorok teljesítményét is csökkentették, de ez sem segített. Hirtelen a túlzott sebességcsökkenésre és az átesés veszélyére figyelmeztető jelzés hallatszott. A pilóták teljesen összezavarodtak az ellentmondásos jelzésektől, és egyszerűen nem tudták, minek hihetnek és minek nem.
A repülőgép még mindig az óceán felett repült teljes sötétségben. A személyzet arra kérte az irányítót, hogy küldjön feléjük egy repülőgépet, amelynek a helyzetéhez viszonyítva tájékozódhatnak, és amely a leszállópályára vezeti őket. A közelben azonban senki sem volt. Hirtelen a pilótafülkében megszólalt a földközelségre figyelmeztető jelzés (GPWS).
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
