Caitlyn feldúltan visszaviharzott a hotelszobába, és eszeveszetten járkált a szobában, miközben próbálta rávenni Declant, hogy vegye fel a telefont. Még a tengerparton már háromszor próbálta felvenni vele a kapcsolatot, és most összesen már tíz próbálkozása volt, de semmi hír nem volt Declanről.
Caitlyn szíve ekkor a padlóra zuhant, és utolsó mentsvárként felhívta a szomszédjukat, Mrs. Louis-t, hogy ellenőrizze Declant és Edent, de a hívásra nem érkezett válasz. Sophie ekkor már úgy bőgött, mint egy gyerek, és nem tudta, mit tegyen.
Hirtelen megcsörrent a telefonja, és Mrs. Louis volt a vonal másik végén. De Mrs. Louis hangja mellett Caitlyn a háttérben valami zajt is hallott.
„Mrs. Louis!” – kiáltotta Caitlyn. „Declan… nem válaszol a hívásaimra. Megtenné, hogy megnézi őt és Eden-t a nevemben? Kérem? Most éppen Japánban vagyok, és….”
„Caitlyn! Annyira örülök, hogy biztonságban vagy, drágám. Tűz volt a házadnál, és a tűzoltók… még mindig próbálják eloltani…”.
„Tűz?” Caitlyn szíve kihagyott egy ütemet. „Halló? Mrs. Louis?” A telefonhívás hirtelen megszakadt.
Caitlyn újra próbálkozott, de hiába. Ekkor pánikba esett, és visszarohant a partra.
„Caitlyn, mi a baj? Miért sírsz?” Sophie aggódva kérdezte.
„Ó, istenem! Dec – Declan és Eden… ott volt….”
„Oké, nyugi, oké…” Amanda átkarolta és megvigasztalta. „Történt valami otthon?”
Caitlyn még mindig zokogva mesélte el, mi történt, és ragaszkodott hozzá, hogy azonnal menjenek haza. A barátai elkísérték a repülőtérre, de sajnos, amikor Caitlyn megnézte, hogy van-e repülőjegye hazafelé, kiderült, hogy minden New York-i járat foglalt.
„Azt hiszem, várnunk kell, Caitlyn.” – mondta Amanda gyengéden. „Reméljük, hogy minden rendben lesz.”
„A pokolba is, dehogy! Azonnal hazamegyek!”
Caitlyn kétségbeesetten könyörögni kezdett szinte minden utasnak a check-in pultnál, hogy adják el neki a New Yorkba szóló jegyüket. Megdöbbenéssel fogadta, hogy alig értett valaki angolul, és aki értett, az is elutasította.
Végül egy idős nő lépett oda hozzá, és felajánlotta, hogy segít neki.
„Jó napot, Ön az, aki jegyet szeretne venni?” – érdeklődött finoman.
„Ó, igen!” Caitlyn kétségbeesetten bólintott. „Kész vagyok bármilyen árat megadni, amit csak akar, és még a gyémánt fülbevalómat is odaadom, kérem! Haza kell jutnom a férjemhez és a kisbabámhoz. Kérem!” – mondta, és kész volt felajánlani a gyémánt fülbevalót, amely Declan házassági évfordulójára szánt ajándéka voltak.
A nő szelíd mosollyal adta át neki a jegyét. „Nincs rá szükség. Ezt megkaphatja. Egyébként Brenda White vagyok.”
„Te jó ég! Nagyon szépen köszönöm! Caitlyn vagyok – Caitlyn Cooper. Higgye el, örökké hálás leszek Önnek!”
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
