A krasznojarszki „Fantomlány” (1906).
2015-ben egy krasznojarszki cég kreatív igazgatója a helyi helytörténeti múzeumhoz fordult, hogy régi fotókat keressen a városról egy kreatív projekthez. A munka során a múzeumi dolgozók több mint két tucat olyan képet találtak, amelyeken ugyanaz a hosszú copfos, esernyős kislány szerepelt, hasonló ruhában és rezzenéstelen arckifejezéssel. A képek különböző időpontokban készültek – 1906 és 1908 között. Ha a gyermek nem is változott volna ennyi idő alatt, legalább a ruhájának változnia kellett volna.
A kislány építészeti objektumok hátterében pózol. Gyakran a háztetőkön. Hogy került oda? A neve és a fotók szerzője is rejtély maradt. Valahol szerepel egy „F. E. A” aláírás, de ilyen monogrammal rendelkező embereket nem sikerült találni.
Ez a felfedezés felkeltette a helyi lakosok és a kutatók érdeklődését, akik azon tűnődnek, ki lehetett ez a kislány, és hogyan kapcsolódik Krasznojarszk történetéhez. Talán az egyik polgár lánya volt, vagy csak egy kíváncsi kislány, aki eljött megfigyelni városa utcáit. A kutatók továbbra is próbálják megfejteni ezt a rejtélyt.
„Nikola Tesla láthatatlan hajója”.
A legendák szerint 1943-ban az Amerikai Haditengerészet Tesla (aki egy hónappal a kísérletek előtt meghalt) közreműködésével megpróbálta létrehozni az „Eldridge” nevű „láthatatlan” rombolót. A cél az volt, hogy a hajót láthatatlanná tegyék a radarok számára, de a kísérlet kicsúszott az irányítás alól. Úgy tartják, hogy az elektromágneses generátorok aktiválásakor a hajó teljesen eltűnt, zöldes fényt hagyva maga után. Néhány órával később állítólag a kiindulási ponttól 200 km-re találták meg. A 181 fős legénységből 21-en őrizték meg az épelméjüket, 30 tengerész „beleforrt” a hajótest fémjébe, a többiek pedig meghaltak a sugárzástól vagy megőrültek.
Az Amerikai Haditengerészet hivatalosan nem erősítette meg a Philadelphia-kísérlet tényét.
„Mágikus körök Namíbiában”.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a namíbiai „mágikus körök” a homoki termeszek tevékenységének eredményeként jönnek létre.
Norbert Juergens, a Hamburgi Egyetem biológusa kollégájával együtt ezt a jelenséget a Psammotermes allocerus nevű termeszfajnak tulajdonítja. Ásásuk károsítja a növények gyökereit, ami ahhoz vezet, hogy több esővíz szivárog be a homokos talajba. Ennek eredményeként a növények körkörösen elpusztulnak a rovarok fészkelőhelyétől kifelé haladva. A körök átmérője aszály idején növekszik, mivel a termeszeknek messzebbre kell menniük élelem után.
„Mágikus körök Namíbiában”.
Ezt az elméletet azonban a legtöbb tudós bírálta, mivel nincs bizonyíték arra, hogy a rovarok képesek lennének ilyen nagy léptékben egyenletesen eloszló struktúrákat létrehozni. Egy másik vélemény szerint egyes növények versenyeznek a távolabbi növényekkel a vízért és más létfontosságú tápanyagokért.
Néhány tudós azt feltételezi, hogy a körök a talaj radioaktív szakaszai miatt alakulnak ki, amelyek gátolják a tájat borító fű növekedését. Mindez azonban nem magyarázza meg teljesen a „mágikus köröket”.
Piramisok a Holdon.
1966-ban a NASA Lunar Orbiter 2 szondája lefényképezett nyolc, akár 4 km-es oldalhosszúságú piramis alakú objektumot a Mare Imbriumban (Esők tengere, egy holdtenger, amely a Hold Földről látható oldalának északnyugati részén található).
A. Abramov orosz mérnök felfedezte, hogy elhelyezkedésük tükörképszerűen ismétli a gízai egyiptomi piramisokat. Az indiai Csándrájan–1 szonda (2008) hasonló piramis-struktúrákat rögzített, beleértve egy tökéletes 90 fokos szögekkel rendelkező „piramist” is.
Elméletek:
- Természetes képződmények (bazaltdombok, optikai torzítások).
- Ősi holdi civilizációk leletei (az ufológusok verziója).
Piramisok a Holdon. NASA Lunar Orbiter 2.
A szkeptikusok és a NASA képviselői az anomáliákat a képek alacsony felbontásával, renderelési hibákkal vagy a fény játékával magyarázzák. Létezik egy olyan elmélet is, hogy ez a pareidolia következménye – egy pszichológiai jelenség, amikor az agy becsapja a szemet, arra kényszerítve, hogy ismerős tárgyakat vagy formákat lásson mintázatokban vagy textúrákban (kőfelület). 1995-ben létrehozták a Nemzetközi Programot a Holdon észlelt anomális jelenségek globális megfigyelésére, amelyben számos ország részt vesz.
Kék ragyogás (Apollo–14 küldetés).
A bemutatott képen, amely az „Apollo–14” küldetés során készült a holdfelszínen, egy rendellenes kék ragyogás látható egy távoli területen, amelyre nincs egyértelmű magyarázat. A képsorozat hasonló fényanomáliákat mutat a táj különböző részein. A tudományos közösség hajlamos ezt optikai becsillanásként értelmezni, amelyet a napfény visszaverődése okozott az űrhajósok által használt Hasselblad kamerák elemein.
Az Apollo–14 küldetés, fénykép a Hold felszínéről AS14-66-9301. NASA.
Az alternatív hipotézisek azonban ismeretlen eredetű technikai tárgyakat, földönkívüli tevékenység nyomait vagy a NASA szándékos adattitkolását feltételezik. Egyes képkockákon a ragyogás olyan zónákban jelenik meg, ahol nincsenek olyan objektumok, amelyek képesek lennének ilyen vizuális hatást generálni. A legújabb elmélet szerint a kék ragyogás dielektromos kisülés eredménye lehet. A Holdra való repülés során az űrhajó kapszulájának belseje kék fénnyel világíthatott a légzőkeverékben folyamatosan keletkező dielektromos kisülések miatt.
Lehetséges, hogy ezen fényképek valódi értéke nem a válaszokban, hanem a kérdésekben rejlik. Még ha a „holdi piramisok” csupán a fény játékának bizonyulnak is, a „fantomlány” pedig csak egy unatkozó hétköznapi kislány volt, ezek a felvételek akkor is az emberiség rejtélyek iránti szomjának bizonyítékai maradnak.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
