Amit Jane-től hallott, ugyanúgy sebezte meg, mint azok a szavak, amiket ő mondott tinédzserként, így Peace felkapta a táskáját és sietve távozott, mielőtt még több könnycsepp gördült volna le az arcán.
Az esküvő napjáig nem hallatott magáról semmit, amikor a vágya, hogy Jane-t ruhakölteményben lássa, felülírta megsebzett büszkeségét és fájó szívét.
Bejelentkezett a Facebook-fiókjába, és elkezdte követni Jane oldalát, remélve, hogy talál róla képeket a ruhában, de csak olyan híreket látott, hogy az esküvőt elhalasztották.
Jane egyik posztjából kiderült, hogy gondok adódtak a tortával, és arra buzdította az embereket, hogy küldjenek neki üzenetet egy jó cukrászról, aki tudna segíteni.
Peace vállalta a kihívást, és egész éjjel tortát sütött Jane-nek, annak ellenére, hogy a lánya megbántotta őt. Majd másnap reggel elküldte a lány házához, egy üzenettel mellékelve.
„Remélem, ízleni fog ez a torta, édesem. Sajnos nem tudtam lemásolni a Facebook-oldaladon látott dizájnt, de mindent beleadtam. Szeretettel, anya”.
Peace aznap boldog választ várt Jane-től, de nem érkezett. Csalódott és szomorú volt, mígnem két nappal később kopogást hallott az ajtón.
Amikor kinyitotta, Jane és a férje az esküvőjükre öltözve álltak kint a verandán.
„Öltözz át gyorsan, anya” – mondta Jane, miközben átnyújtott Peace-nek egy új ruhát. „Nem akarunk elkésni az esküvőről. Sajnálom az önzőségemet. Mivel te küldted a legcsodásabb tortát, úgy döntöttünk, hogy a templomban tartjuk az esküvőt, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy mindenkit bemutassak annak a nőnek, aki felnevelt és azzá tett, aki ma vagyok. Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, amíg visszahívtalak, de időbe telt új meghívókat kiküldeni és átrendezni az előkészületeket. Nagyon szeretlek, anya, kérlek, gyere el és légy ott velünk az esküvőmön”.
„Komolyan gondolja, asszonyom,” szólt közbe Amos. „Nem is tudtam, hogy Jane még mindig kapcsolatban van Önnel, soha nem engedtem volna, hogy kizárja Önt. Elnézést kérek az ő nevében. Kérem, jöjjön velünk.”
Peace egész idő alatt sírt, miközben hazament átöltözni, és akkor sem hagyta abba, amikor lányát az oltárhoz vezette, és kezét Amos kezébe helyezte.
Jane értékes leckét tanult aznap, ahogy nézte túláradóan boldog, mégis könnyes szemű anyját — soha ne nézz le senkit.
Mit tanulhatunk a történetből?
- A szeretet bárkit meg tud változtatni. Peace szeretete volt az, ami felolvasztotta Jane jeges szívét. Ahelyett, hogy dühös lett volna, amiért kihagyták, Peace szeretettel válaszolt, így Jane-nek nem maradt más választása, mint tárt karokkal elfogadni őt.
- Soha ne nézz le senkit. Ez különösen igaz a szüleidre. Rengeteg áldozatot hoztak azért, hogy oda juss, ahol ma vagy, ezért jobbat érdemelnek. Jane-nek soha nem lett volna szabad lenéznie az anyját.
Oszd meg ezt a történetet a barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat, és inspirálja őket.
Ezt a beszámolót olvasónk története ihlette, és egy profi író írta. Bármilyen hasonlóság a valós nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés. Minden kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
