Fontos felidézned, milyenek is voltak az északi félteke országai abban az időben. Európa éppen a napóleoni háborúkból lábadozott, amelyek jelentős károkat okoztak neki. Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában, ahol Nagy-Britannia ellen folytak hadműveletek, szintén nem volt túl rózsás a gazdasági helyzet. Az északi félteke számos lakója valószínűleg arra számított, hogy a belátható jövőben nyugodtan élhetnek majd. Azonban másként alakult.
Az 1816-os év januárja és februárja még szokványosnak tűnt. Március azonban már sokakat meglepett, ugyanis ebben a hónapban téli hőmérsékleti értékeket jegyeztek fel. Áprilisban és májusban ugyan emelkedett a hőmérséklet, de rendkívül nagy mennyiségű csapadék hullott. Nyáron pedig fagyokat tapasztaltak, sőt, havazott is. Azonban nemcsak ez lepte meg az európaiakat, kanadaiakat és amerikaiakat. Az égbolt természetellenes sárga árnyalatokra váltott, amelyek naplemente idején tisztán kivehetők voltak.
Következmények
Az 1816-ban bekövetkezett éghajlati változások miatt szinte sehol sem sikerült megfelelő termést betakarítani. Ez az árak ugrásszerű növekedéséhez vezetett, amelyek helyenként akár tízszeresükre is nőttek. Számos térségben éhínség tört ki. Hogy a helyzetet valahogy stabilizálják, a különböző országok kormányai sürgősen gabonát kezdtek felvásárolni, de gyakran még ez sem segített. A helyzetet tovább rontotta, hogy senki sem tudta igazán, mi zajlik. Európaiak tízezrei vándoroltak Amerikába a jobb élet reményében, de ott sem volt jobb a helyzet.
A kutatók számos olyan eseményt kötnek az 1816-os évhez, amelyek fontos szerepet játszottak egy-egy nemzet életében. Például Mary Shelley írónő arra kényszerült, hogy hosszú időt töltsön egy vidéki házban, amelyet a rossz időjárás miatt nem tudott elhagyni. Éppen ekkor írta meg híres regényét, a „Frankensteint”. A neves vegyész, Justus von Liebig pedig ekkor mindössze 13 éves volt. Ebben az életkorban élte át a terméketlenség okozta éhínséget. Későbbi tudományos pályafutását a növények táplálkozásának kutatásának szentelte. Liebig volt az első tudós, aki ásványi műtrágyákat szintetizált.
A vulkáni hamu egyenlőtlenül oszlott el a Föld légkörében. Ennek oka a jellemző szélirányokban keresendő. Így fordulhatott elő, hogy míg Európában a rossz termés miatt éhínség tört ki, addig Oroszországban az éghajlati változások szinte egyáltalán nem voltak érezhetők.
Utószó helyett
A tudósok csak 1920-ban jutottak végleges következtetésre arról, hogy mi is történt az éghajlattal a XIX. század elején. William Humphreys fizikus végzett egy olyan kutatást, amely kimutatta ezen események és a vulkánkitörés közötti kapcsolatot.
Egyébként ma egyes tudósok úgy vélik, hogy nagyjából ugyanebben az időben egy másik vulkán is kitörhetett, mivel a lehullott hamu mennyisége még a Tambora kitörését figyelembe véve is túl nagynak tűnik. Azonban a második vulkán létezésének elmélete egyelőre csupán hipotézis maradt.
Ez a „nyár nélküli év” szolgált egyébként az egyik alapjául a nukleáris tél elméletének kidolgozásához. Számos szakember úgy véli, hogy bolygónk éghajlatával valami hasonló történhet újra, amennyiben atomrobbanások következtében nagy mennyiségű hamu és korom kerülne a légkörbe. Ezt az elméletet azonban nem minden tudós osztja.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
