„Bona alig észrevehetően elmosolyodott.” – közeledett a nászéjszaka.
Bensejében enyhe remegést és izgatottságot érzett. Vagy talán félelem volt? Hiszen a férje, I. Zsigmond király, 27 évvel idősebb volt nála. És ahogy az a királyi családokban lenni szokott, a sors nem ajándékozta meg a királyt fiúörökösökkel.
Első felesége, Szapolyai Borbála 1515-ben, 20 éves korában halt meg gyermekágyi lázban, és magával vitte újszülött lányát is. Zsigmond új feleséget keresett: fiatalt, szülőképes korút és, ha lehet, gazdagot. A hozomány sosem árt.
1518-ban Zsigmond végül feleségül vette a 24 éves olasz Bona Sforzát. Házasságukról sokat lehetne mesélni, de ma a házasság elhálásának témáját érintjük. Bonának ugyanis nem fűlött a foga a nevetéshez az I. Zsigmonddal kötött házassága alkalmából tartott lakomán.
Csupán visszafogottan mosolygott, miközben a frissen elnyert lengyel koronával nyugtatta magát. Az évek során visszafogott anyja által belénevelt illem felülkerekedett rajta. Bona szigorú neveltetése nem engedte, hogy egy pillanatra is kiessen a nemes hölgy szerepéből. Ezért rajta kívül senkinek fogalma sem volt, mennyire kimerült és feszült.
Úgy tűnt, a szemhéjai hirtelen elnehezültek, mintha kőből lennének. Kezei alig észrevehetően remegtek, és ha a vendégek hirtelen elhallgattak volna, biztosan meghallották volna szapora szívverését. Hogy teljes jogú királyné lehessen, Bonának át kellett esnie ezen a megaláztatáson. Csak egy éjszakát kell túlélnie, sőt, igazából csupán néhány órát! Minden erejével azon volt, hogy ne valljon szégyent.
Végül eljött az idő, hogy a házastársak elvonuljanak. Bár, nevezhető-e egyáltalán elvonulásnak az, amikor az ágy tele van vendégekkel? Legalább 20 ember ment be Zsigmonddal és Bonával a Wawel-kastély második emeleti lakosztályába. A szoba közepén egy hatalmas nászágy állt, puha, felvert dunyhákkal.
Bona alig észrevehetően körbenézett. Tényleg nézni fogják az udvaroncok? Mit remélnek látni? Ó, csak élje túl ezt, és másnap reggel mind a lábai előtt hevernek majd!
A rá jellemző eleganciával, kecsesen felemelte a karját, miközben a szolgálólányok egy hófehér pamutinget adtak rá. Ezen az egyetlen napon az alattvalók és az arisztokraták megengedhettek maguknak pajzán vicceket a királyi pár rovására. Bonának nem volt más választása, mint udvariasan mosolyogni.
Fenségesen leült az ágy saját oldalának szélére. A túlsó oldalon enyhén imbolygó férje ült. Arca a bortól kipirult. Ebben a pillanatban Zsigmond egyáltalán nem hasonlított egy uralkodóra.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
