Néhány nap múlva bejelentették a világnak, hogy az első embert sikeresen lefagyasztották folyékony nitrogénnel, és készen fog állni az újraélesztésre, amint megtalálják a rák ellenszerét. A Times eközben megjegyezte, hogy Bedford teste akár húszezer évig is tárolható anabiózis (felfüggesztett életműködés) állapotában ebben a hatalmas kapszulában, az újraélesztésre várva, bár sok tudós szkeptikusan fogadta ezt a kijelentést.
Két évvel később Bedford testét a Cryo-Care-től az anaheimi Galiso Inc. tesztberendezéseket gyártó cég tárolójába szállították, ahol egy új, modernebb Dewar-edénybe helyezték. A következő években Bedford feleségének és fiának – a krionikával szembeni személyes fenntartásaik ellenére – számos pert kellett visszavernie más rokonoktól, akik azt követelték, hogy a doktort olvasszák fel és a hagyományoknak megfelelően temessék el.
A rokonok és a biztosítótársaság nyomása oda vezetett, hogy a Galiso Inc. képviselői megtagadták Bedford kapszulájának további tárolását, mondván, hogy el kell temetni. Ekkor a fia, Norman bérelt egy trailert, és apja testét először az emeryville-i Trans-Time Inc. nevű kereskedelmi krionikai létesítménybe, később pedig egy másik, ismeretlen dél-kaliforniai helyszínre szállította.
Feltámasztják-e valaha James Bedfordot, és miről nem tudtak a tudósok a lefagyasztásakor?
Az 1990-es évek elejéig Bedford fia – a hatalmas költségek, a folyékony nitrogént szállítók árspekulációja és a rokoni nyomás ellenére – igyekezett megőrizni apja testét. Többször is áthelyezte, amíg a Dewar-edény el nem kezdett meghibásodni. Ekkor kénytelen volt a testet visszaszállítani a Galiso Inc.-hez, és a krionikával foglalkozó non-profit szervezet, az Alcor Life Extension Foundation alapítványának segítségét kérni. Az ő gondozásukban addigra már több más krionizált ember kapszulája is volt.
A több évtizedes költöztetés és a tárolási helyek váltogatása után nem volt egyértelmű, milyen állapotban van a test, ezért az Alcor alapítvány orvosai – mielőtt átvették volna a gondozását – kivették a testet a kapszulából, hogy alaposan megvizsgálják. Azt találták, hogy Bedford teste meglepően jól megőrződött, arca fiatalosabbnak tűnt 73 éves koránál, bár a bőrének egyes részei elszíneződtek, szeme szaruhártyája pedig a jég hatására fehérré vált. Ezeket a változásokat azonban nem tekintették kritikusnak, a testet egy új Dewar-edénybe helyezték, és az alapítvány gondozására bízva a Galiso Inc.-nél hagyták.
Három évvel később a kaliforniai földrengésektől való félelem miatt az egész krionikai létesítményt az arizonai Scottsdale városába költöztették, ahol Bedford teste 33 másik emberével együtt a mai napig békében nyugszik.
Krionizálása óta már 58 év telt el. A tudomány azóta hatalmasat lépett előre, az emberi kriokonzerválás egy sokkal jobban kutatott és megbízhatóbb eljárássá vált, különösen 2000 óta, amikor a folyékony nitrogénnel történő fagyasztás helyett a vitrifikációt (üvegesítést) kezdték alkalmazni, amely nem okoz jégkristályok általi roncsolódást. Emellett a meglehetősen agresszív szernek számító dimetil-szulfoxidot sem használják már régóta. Egyes tudósok úgy vélik, hogy ez szinte biztosan helyreállíthatatlanul károsította Bedford agyát.
Bedford teste mindazonáltal továbbra is a kriotárolóban van, és egyfajta szimbólummá vált a krionika híveinek közösségében. Még mindig nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy lehetséges-e egy embert egy hosszú kriokonzerválás után teljesen, következmények nélkül „feléleszteni”, és hogy ez mikor történhet meg először. Valószínű azonban, hogy a tudósok megpróbálkoznak majd ezzel, és esélyt adnak Bedfordnak egy második életre, miután megtalálták a rák ellenszerét.
Talán egy nap a krionizálás mindennapi eljárássá válik, és véget vet a mai napig tartó, az eljárás erkölcsi vonatkozásairól szóló vitáknak, hiszen például egykoron a vérátömlesztést is betiltották, mivel azt minden vallási kánonnal ellentétesnek tartották.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
