Néhány hónappal később, amikor Camila életet adott a kis Avának, Mrs. Anderson még egyszer sem látogatta meg őket. Minden kapcsolatot megszakított kisebbik lányával, miután az megszökött, és nem volt hajlandó engedni annak ellenére, hogy a lánya többször is megpróbálta felkeresni őt.
Így teltek az évek, mígnem Mrs. Anderson elment a mennyei hajlékába. Az unokája akkor már három éves volt. Amikor Rory felhívta Camilát, hogy meghívja a temetésre, és megbeszéljék az anyjuk végrendeletét, Kevin nagyon örült.
„Látod, anyád ennyi éven át csak blöffölt! Szeretett téged, és rád hagyta az örökségét! Most Ava egy nagy házban nőhet fel, és nekünk nem kell aggódnunk semmi miatt”.
Camila komolyan remélte, hogy az anyja nem hagyott rá semmit. Mert ennyi év alatt Kevin bebizonyította, hogy az a szörnyű férfi, akitől az anyja óvta.
Állandóan váltogatta a munkahelyeit, arra hivatkozva, hogy egyik sem felelt meg az elvárásainak, és alig törődött azzal, hogy segítsen Camilának a házimunkában és a gyerekükkel. Az örökség megszerzése azt jelenti, hogy ez a férfi már nem is fog dolgozni, gondolta Camila. Remélem, anya, nem hagyott ránk semmit.
Amikor azonban Camila hazarepült, hogy elbúcsúzzon az anyjától, megtudta, hogy Mrs. Anderson Ava nevére hagyott néhány vagyontárgyat, az ingatlant pedig Roryra. Camilát bántotta, hogy az anyja valóban kitagadta őt, de örült, amikor rájött, hogy az anyja törődik Avával. Kevin azonban egészen más tészta volt.
„Mi a fene baj van az anyáddal, Camila? Hogy nem tud semmit sem hagyni nekünk?” – jegyezte meg útban a reptér felé. „A nővéred jól szituált, és még csak nem is kellett neki semmi az anyádtól! Mégis megkapta a házat! Ughh, ez beteges!”
„Hű, Kevin” – vetett rá Camila szigorú pillantást. „Fogalmam sem volt róla, hogy ennyire aggódsz amiatt, hogy anya mit hagy ránk.”
Kevin hangja hirtelen megváltozott. „Nem, édesem, nem így értettem. Aváról és a jövőjéről beszélek. Én csak a gyerekünk miatt aggódom.”
„Nos, akkor” – folytatta Camila. „Törődnöd kellett volna vele mindvégig, amikor kifogásokat keresgéltél, munkahelyet váltottál, és nem segítettél nekem semmiben, pedig mindketten dolgoztunk! Tudod mit, én végeztem!” Camila megparancsolta a sofőrnek, hogy állítsa meg a kocsit.
„Mindennek vége, Kevin! Anyának mindvégig igaza volt veled kapcsolatban! Bárcsak hallgattam volna rá, és nem randiztam volna egy ilyen szemétládával, mint te!” Camila egyik kezébe vette a csomagját, hívott egy másik taxit, és elsétált Avával.
Hazafelé menet nem tudta abbahagyni a sírást, és fel kellett hívnia a nővérét. „Bárcsak hallgattam volna anyánkra, Rory. Sosem láttam, milyen szörnyű volt Kevin. Most már nem tudom, mit tegyek!”
„Nyugodj meg, Camila” – vigasztalta Rory. „Gondolj Avára. Még fiatal, és szüksége van az anyjára. Tulajdonképpen csak gyere egyenesen anya házába. Elfelejtettem neked adni valamit, amit anya hagyott neked.”
„Mi? Anya hagyott nekem valamit?” Camila zokogott, majd letörölte a könnyeit.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
