Kinézett az ablakon, és meglátta, hogy Edan takarítja az udvarát. Attól félt, hogy az egészsége tovább romlik, ha kint van, ezért bent maradt.
Miután azonban napokig nézte, ahogy Edan takarít a fiai után, nem bírta tovább. Felhívta telefonon Edan édesanyját, és megkérdezte tőle, hogy a fiatal fiú miért takarítja fel azt a szemetet, amelyet a saját fiai minden hétvégén szétszórtak.
„Erről nem tudok semmit, Alice nagyi” – válaszolta Christine. „Ezt magától Edantól kellene megkérdezned.”
Ezzel Alice áthívta magához Edant. A fiú egy pillanat alatt megérkezett, és észrevette, hogy Alice nehezen jár. Miután kinyitotta az ajtót, lefeküdt a kanapéra, hogy kipihenje fáradt lábát. Aztán megkérdezte a fiút, miért takarítja folyton az udvarát.
„Amikor megkérdeztem anyát, hogy miért nem jössz többé hozzánk, azt magyarázta, hogy a kinti szennyezett levegő miatt nehezen kapsz levegőt” – magyarázta a fiú. „Ezért úgy gondoltam, ha megpróbálom kitakarítani a területedet, akkor újra kijöhetsz, és élvezheted a friss levegőt.”
Alice-t meghatotta Edan őszinte gesztusa. Rájött, hogy Christine nem tudja megmagyarázni a betegségét a fiatal fiúnak, ezért inkább elmondta neki, hogy a szennyezés miatt nehéz neki a szabadban tartózkodnia.
„Te édes fiam. Annyi év alatt senki sem törődött velem úgy, mint te” – mondta sírva. „Köszönöm, gyermekem. Sokkal jobban érzem magam a segítségednek köszönhetően” – nyugtatta meg Edant, hogy erőfeszítései nem voltak hiábavalóak.
Edan sugárzott az örömtől. „Tényleg, Alice nagymama? Sokkal jobban érzed magad?” – kérdezte tőle.
Alice bólintott, és igyekezett felállni. „Igen. Van kedved egy rövid sétát tenni velem odakint?” – kérdezte a kisfiútól.
Ezután minden egyes nap Alice és Edan rövid sétákat tettek odakint az udvaron. Bár rövid távokkal kezdték, ezek a séták végül egyre hosszabbak lettek, míg Alice-nek sikerült elgyalogolnia Edan házáig, ahol vacsoráztak, és történeteket cseréltek az édesanyjával.
Alice-t meglepte, hogy az Edannal való napi séták végül segítettek javítani az egészségi állapotán. Lehetővé tette számára, hogy aktív maradjon és friss levegőt szívjon be.
Egy nap, miközben sétáltak, Edan észrevette, hogy Alice sokkal gyorsabban jár, mint korábban. Megkérdezte tőle: „Meggyógyítottak az orvosok, Alice nagymama?”.
Alice ránézett az ártatlan kisfiúra, és elmosolyodott. „Nem, édesem. Te gyógyítottál meg!” – válaszolta, és megölelte a fiút.
Alice annyi szeretetet érzett Edan iránt, és rájött, hogy több szeretetet és törődést érez tőle, mint a saját fiaitól. Emiatt úgy döntött, hogy megváltoztatja a végrendeletét, és a fiai helyett Edanra hagyja az örökséget.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: