Badgir: az ókori „légkondi”, amivel a pokoli hőséget túlélték

Van egy évezredek óta létező szerkezet, amely annyira hatékony, hogy még a sivatagi életet is elviselhetővé teszi, és a vizet szinte fagypontig hűti.

A badgirek perzsa szélfogók, amelyek a sivatagi házakat hűvös lakóhellyé változtatták. Emellett egzotikus esztétikával és nyers eleganciával is bírnak.

Senki sem tudja pontosan, mikor jelentek meg a badgirek, de magában Iránban már több mint kétezer éve építik őket. Hasonló építményeik voltak az ókori egyiptomiaknak is, amelyeket „malkafnak” neveztek.

A badgirek masszív, óriási kéményekre emlékeztető csöveknek tűnnek. Az egész épületet áthatják a pincétől kezdve, a lakóhelyiségeken keresztül, és magasan a ház fölé emelkednek.

A badgirek ugyanazon az elven működnek, mint a kémények, csak a rendszer összességében bonyolultabb és többféle változatot tesz lehetővé.

Nem véletlenül nevezik őket „szélfogóknak”. A badgirek lényege, hogy a legkisebb felszíni szelet is befogják, és a nyomáskülönbség révén lefelé irányítsák az épület egészén keresztül.

Ugyanakkor a badgirek nem csupán elszívók. Méretüknek és az épület szívében való elhelyezkedésüknek köszönhetően folyamatosan hűtik annak felületeit. A falak hője átadódik a beáramló szélnek, és szintén távozik a szabadba.

A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!