Hamarosan idén is kezdetét veszi a „szadista” kertészeti szezon! Mindig, amikor már úgy tűnik, hogy mindent elültettünk, átpalántáltunk, megtrágyáztunk, megmetszettünk, jön valami, amivel még mindig rengeteg a meló.
Tavaly nekem ez a befejezetlen dolog az új uborkás üvegház volt. Rengeteget szöszmötöltem vele.
Ennek megvolt az oka: a környékünkön évről-évre egyre jobban megszaporodtak az erős szelek és viharok, ezért a lehető legmasszívabb szerkezetet kellett építeni. A bolti üvegházakat egy szempillantás alatt elviszi a szél, az egyik ismerősöm bolti üvegházát például egy hét után egy heves vihar három telekkel odébb rakta.
Szóval az összes polikarbonát szemét a kukában landolt. Ezért tudtam, hogy az üvegházamat rendesen meg kell csinálnom.
Az új üvegházban izlandi módra csináltuk meg az uborkaágyásokat. Az egyik jó ismerősöm, aki videós és utazási blogger, tavaly járt ott egy hosszabb úton, és elmesélte, hogyan termesztik a zöldségeket az izlandiak az otthoni üvegházaikban.
Izland a szubarktikus régióban fekszik, de nem jellemző rá a zord éghajlat. Télen ritkán van -10 fok alatti hőmérséklet, de cserébe nyáron sincs különösebb hőség. Ezért az üvegházak és a zöldségek (meg mindenféle zöldek) minőségi ültetése az életben maradás kérdése.
Izlandon az üvegházakat vulkánok és gejzírek energiájával fűtik. Nálunk a Dunakanyarban ezekből egyik sincs. Természetesen nem fogok ásni egy több kilométer mély aknát, hogy elérjem az izzó lávát. Bár a feleségem néha olyan őrült mód dolgozik a kertben, hogy lehet, hogy titokban valami ilyesmit készít már közben!
A cikk még nem ért véget, kattints a folytatáshoz!
