Magyarországon hagyományosan felkötözik az uborkát. Van, aki karókat használ, van, aki valami furfangos keresztrudakat „barkácsol”, van, aki régi nejlonharisnyából kötözget.
Az ismerősöm azonban elmesélte, hogy az izlandiak az üvegházaikban egyáltalán nem kötözik fel sem a paradicsomot, sem az uborkát.
Egyiket sem!
Az ő üvegházaikban magas ágyások vannak, amelyekben fűtőcsövek futnak, az ágyások fölött pedig egy speciális háló van kifeszítve. Amint az uborkapalánták elkezdenek indákat növeszteni, azonnal beleakadnak a hálóba, és elkezdenek felfelé kúszni.
Az összes zöld gyorsan befutja a hálót, az uborkák pedig lelógnak a két oldalán. Nem kell semmit felkötözni. Rengeteg időt és helyet takarít meg, ráadásul sokkal esztétikusabb, mint a kifeszített harisnyák vagy kötelek. Az uborkák beérése után a szárat levágják, és hagyják megszáradni. Ezután gyorsan és könnyen le lehet szedni a hálóról.
Amikor a feleségem megtudta ezt az uborkaültetési módszert… hát maradjunk annyiban, hogy nem hagyott nekem választási lehetőséget.
Úgyhogy ezúton is üdvözlöm a barátomat, aki mesélt erről az izlandi módszerről. Egy egész napomba telt megépíteni ezt a szerkezetet!
Az az egy dolog vigasztalt, hogy rögtön eldöntöttem, bárhogy is alakul, írok majd róla egy bejegyzést. Persze igyekeztem minél „szebbre” csinálni, de mivel nem volt kéznél speciális „izlandi” háló, el kellett mennem és venni egy sima műanyag hálót. Ennek az az előnye, hogy nem rothad és nem rozsdásodik.
Egyébként, szintén a barátom tanácsára, idén megcsinálom majd az uborkák felső öntözőrendszerét. Ha minden jól meg, egyszerűen megnyitom majd a csapot, és minden magától öntöződik – nem kell a slagot cipelni.
