De az élelem lassan elfogyott, a megmentés reménye pedig halványodni kezdett. Rájöttek: senki sem fog visszajönni értük.
A fejükben elkezdett motoszkálni a gondolat, hogy talán ez a sziget lett az új otthonuk – örökre.
Az új helyzetben Kim Jong Gil, mint az egyetlen férfi, a legnehezebb feladatokat vállalta magára. Naponta halászott, gyümölcsöt gyűjtött, friss vizet szerzett és gondoskodott a nők élelmezéséről.
A japán nők pedig a háztartási teendőket látták el – főztek, mostak, ruhát javítottak és rendet tartottak a tábori sátrakban, ahol éjszakáztak.
A szerencse rájuk mosolygott, amikor Kim Jong Gil véletlenül rábukkant egy elhagyott japán raktárra, tele rizzsel. Ez lehetőséget adott a csoportnak egy kis megnyugvásra. Azonban a jó nem jár egyedül, és hamarosan egy kellemetlen meglepetés is várt rájuk.
Augusztustól novemberig tart a tájfunok időszaka a Truk-szigeten. Az egyik ilyen hatalmas vihar lesújtott a szigetre, gyökerestül tépte ki a fákat, és a korábbi katonai épületeket romhalmazzá változtatta. A sátrak, melyeket a csoport lakhelyként használt, elpusztultak, az új kunyhók építésének teljes felelőssége pedig Kim Jong Gilre hárult (a part közelében, hogy a csoport jelezhessen az elhaladó hajóknak).
Idővel ő vált a csoport nélkülözhetetlen támaszává. Fizikai ereje, kitartása és alkalmazkodóképessége nem csupán védelmezővé, hanem a csoport tényleges vezetőjévé is tették. A civilizációtól távol, a szigeteltségben ő lett az a személy, akinek a hét nő élete a kezében volt.
Idővel a japán nők nem csupán védelmezőt, hanem egy csodálatra méltó férfit is kezdtek látni Kim Jong Gilben. Biztonságban érezték magukat mellette, meggyőződve arról, hogy bármilyen nehézségből kivezeti őket. A nők fokozatosan egyre nagyobb romantikus érdeklődést kezdtek mutatni iránta.
A kommunikáció megkönnyítése érdekében a japán nők elkezdték tanítani a koreait a saját nyelvükre. Bár néhány kifejezést már ismert, mivel egy japán gyárban dolgozott, a teljes körű kommunikációhoz mégsem volt elegendő a nyelvtudása. Először egyes szavakat tanult meg, de idővel annyira elsajátította a japán nyelvet, hogy képes volt hétköznapi beszélgetéseket folytatni.
Ahogy az ilyen helyzetekben gyakran megesik, a szigeteltségben élő emberek között erős kapcsolatok szövődtek. Hamarosan Kim Jong Gil gyakorlatilag hét nő férje lett. A konfliktusok és a féltékenység elkerülése érdekében megbeszélte velük a közös élet szabályait, és mindannyian beleegyeztek, hogy felváltva tölti az időt mindegyik feleségével a saját kunyhójában.
Nyolc év telt el így. Ez idő alatt 27 gyermek jött világra a szigeten.
A nők megosztották egymás között a feladatokat: egyikük halászattal és földműveléssel foglalkozott, másikuk főzött és mosott, míg egy harmadik a gyermekekről gondoskodott. A szigeteltségben töltött élet egy újfajta életformává vált számukra, amelyben megtalálták a boldogságukat.
Japán 1945-ös kapitulációját követően a Truk-szigetek az Egyesült Államok irányítása alá kerültek, a Csendes-óceáni szigetek megbízotti területének részeként, és semmilyen különösebb célra nem használták őket.
Az amerikaiak nem szenteltek nagy figyelmet ezeknek a szigeteknek egészen 1953-ig. Emellett ezek a szigetek a Csendes-óceán távoli részén feküdtek, messze a főbb tengeri kereskedelmi útvonalaktól. A háború után nem képviseltek sem katonai, sem gazdasági jelentőséget, ezért ritkán jártak arra hajók.
Emiatt a parton élő túlélők csoportja hosszú ideig teljes magányban maradt a Truk-szigetek egyik szigetén. A szomszédos szigeteken azonban több őslakos törzs is élt, akik nem tartották a kapcsolatot a csoporttal.
1953 elején a halászó Kim Jong Gilt észrevették egy elhaladó amerikai hadihajóról. Kim egy fehér ronggyal jelezett feléjük.
Amikor a tengerészek partra szálltak és megtudták, hogy egy olyan férfival állnak szemben, aki nyolc évig élt egy lakatlan szigeten hét nő és számtalan gyermek társaságában, a történet azonnal szenzációvá vált először Japánban és Koreában, majd egész Ázsiában.
Kim Jong Gilt Dél-Koreába telepítették vissza (mivel Szöul volt a szülővárosa), a „feleségeit” és gyermekeit pedig Japánba küldték. Kis idő elteltével azonban elkezdett vágyakozni a családja után, és a japán nagykövetségen keresztül megpróbálta felkutatni a szeretteit. Kiderült, hogy öt korábbi felesége időközben újra férjhez ment, néhány gyermeket pedig árvaházba adtak.
Csupán két nő, aki továbbra is nevelte a gyermekeit, döntött úgy, hogy újra egyesül Kim Jong Gillel és Dél-Koreába költözik hozzá.
1979-ben Kim Jong Gil betegség következtében elhunyt. Hamvait három olyan helyen szórták szét, amelyek kulcsfontosságúak voltak az életében: Japánban, Dél-Koreában és a Truk-szigeteken, ahol nyolc felejthetetlen évet töltött.
Ez a történet a mai napig igen népszerű a japán, kínai és koreai közösségi médiában és hírportálokon.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
