Tokióban a népsűrűség 4300 fő/km². Ez 35-ször kevesebb. Összehasonlításképpen, Budapest népsűrűsége 3675 fő négyzetkilométerenként.
Hasimán az emberek apró lakásokban, magas betonépületekben éltek. Ez volt az egyetlen épülettípus, amely ellenállt a zord tengeri viharoknak.
A sziget annyira elszigetelt volt, hogy a lakosok csak külön engedéllyel hagyhatták el. A hasimai gyerekek a szigeten jártak iskolába, a felnőttek egyetlen szórakozási lehetősége pedig a mozi és a bowling volt. Az ivóvizet a szárazföldről szállítottak a szigetre, mivel itt nem voltak saját édesvízforrások.
1974-ben a szénkészletek végleg kimerültek. Az emberek elkezdtek elköltözni innen. Néhány év alatt Hasima szellemvárossá vált.
A kormány sokáig gondolkodott azon, hogyan lehetne hasznosítani ezt az elhagyatott szigetet a rajta lévő várossal együtt. Bányászati múzeumot akartak itt létrehozni, de a bányák addigra már leromlottak, és a helyreállításuk hatalmas beruházásokat igényelt volna.
Végül a japán kormány szigorú látogatási tilalmat vezetett be a szigeten. Ha japán állampolgárok látogatták meg a szigetet, kitoloncolták őket az országból és megfosztották állampolgárságuktól.
A kormány ezt a rendszeres vandalizmussal indokolta – idejöttek, hogy emlékeket szerezzenek, majd eladják azokat. Rendszeresen szerveződtek ide „fekete régészeti” csoportok. Ráadásul nem is biztonságos itt járni, mert az épületek életveszélyes állapotban vannak. És nem mellesleg itt katonai termékek titkos gyártása is folyt egykoron.
Mostanra a tilalom enyhült, és kivételeket is tettek. Manapság már turisták is látogathatják a szigetet, de csak szigorúan ellenőrzött csoportokban. A legtöbb épületbe továbbra sem mehetnek be, mert bármelyik pillanatban összedőlhetnek.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
