A hetéra háza, amelyet pártfogója fizetett, a kulturális és politikai élet központjává vált: ez volt az összeesküvések résztvevőinek találkozóhelye és a gyűlések színtere. A hetérák garantálták a ház falai között történtek titokban tartását. A hetéra hűsége egy másik fontos jellemvonásuk volt.
A legnagyobb hadvezérek és politikai szereplők biztosak voltak abban, hogy hetéráik házában a falaknak nincs fülük. Így például Leaina hetéra sem Harmodiosznak, sem Arisztogeitónnak nem volt a szeretője, mégis kiharapta a saját nyelvét, hogy ne árulhassa el terveiket a bíróságnak. Sok befolyásos személyiség látogatta a hetérák által rendezett szimpóziumokat. A férfiak élvezték a szellemes beszélgetéseket és az általános vidámságot. A vendégek szemét táncosnők és akrobaták gyönyörködtették, fülüket pedig kellemes zene vidította.
A hetéráktól retorikát is tanultak – még a pártfogók feleségei is különös figyelemmel hallgatták „riválisaik” beszédeit. Néhány történész úgy véli, hogy ezek az előadások alapozták meg a nemek közötti egyenjogúság koncepcióját. Valóban, intellektuális fejlettségük szintjén a hetérák megelőzték korukat: jó képzésben részesültek (filozófiát, szónoklattant, számtant, politikát, történelmet tanultak), kifinomult ízlésük volt, hangszereken játszottak, sőt, divatról és kozmetikumokról szóló műveket is alkottak.
Phrüné – egy másik híres hetéra, aki nemcsak eszéről, hanem szépségéről is híressé vált.
A lelkes hódolók olyan sok pénzt fizettek neki, hogy ő lett Görögország leggazdagabb nője. Phrüné számos szobrász és festő modellje volt, köztük Praxitelészé is, aki az ő alakja által inspirálva alkotta meg Aphrodité híres szobrát. Phrüné arról is ismert, hogy bátran lépett fel a bíróság előtt, ahol istenkáromlással vádolták, de szépségének és meggyőzőképességének köszönhetően felmentették.
Az Aphrodité tiszteletére rendezett ünnep alatt Phrüné levetette ruháit, és a tömeg kiáltozása közepette a tengerhez ment, ahol a hullámokba merült, majd úgy lépett ki a vízből, mint a tenger habjaiból született Aphrodité. Még életében szobrot állítottak neki Aphrodité templomában, amelyet tiszta aranyból öntöttek.
Talán a leghíresebb hetéra Athéni Thaisz lett. Úgy vált híressé, mint az a nő, akinek a javaslatára a nagy hadvezér, Nagy Sándor felgyújtotta a perszepoliszi palotát (a legyőzött uralkodók fő rezidenciáját).
Úgy tartják, hogy az első fáklyát maga a hódító dobta, a másodikat pedig Thaisz. A „gyújtogatók” előzetesen megegyeztek abban, hogy ez áldozat volt Dionüszosz istennek. Thaisz soha nem rejtette el a testét, hanem büszkén mutogatta, végighaladva a meghódított városok utcáin.
Thaisz inspirálta kortársait: alakjával antik művekben találkozhatsz: Terentius „Az eunuch” című komédiájában a Thaisz nevet viseli az a hetéra, akibe a főhős szerelmes. Ovidius „A szerelem orvosságai” című művében Thaiszt és Andromakhét állítja szembe egymással. Kicsit később pedig a „Thaisz” név egyenesen a hetéra szinonimájává vált.
A hetérák a szépséget magas szintű intellektuális hagyományokkal ötvözték, arra ösztönözve a férfiakat, hogy keressék az igazságot, és segítve őket egy olyan kultúra építésében, amely egész Európa további fejlődésének alapjává vált. Varázsukkal szemben pedig tehetetlenek voltak a költők és filozófusok, a bátor hadvezérek, sőt még a királyok is.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
