Bevallom, hogy ez az írás egy kicsit személyes nekem. Nézegetem ugyanis ezt a házat, és akaratlanul is párhuzamokat vonok közben a saját életemmel. Összehasonlítom azzal a hellyel, ahol a gyerekkoromat töltöttem.
Egy aprócska vidéki városkában nőttem fel, ahol az élet a város egyik legnagyobb gyára körül forgott. Több mint fél évszázada ennek a gyárnak a dolgozói számára építettek egy hatalmas lakótelepet kétszintes faházakból.
Sokan (köztük a rokonaim is) arról álmodoztak, hogy ott élhessenek. Hát persze! Az egyszerű gyári munkások akkoriban kommunális lakásokban vagy munkásszállókon laktak. Ehhez képest itt csinos kis házak voltak 8-10 lakással, friss felújítással, meleg vízzel a csapban és saját fürdőszobával.
Eltelt 60-70 év. És mi lett azokkal a házakkal? Az álmok lakótelepe gettóvá változott. A munkások helyett most rendkívül alacsony jövedelmű emberek élnek ott. A házak már rég elkorhadtak. Semmilyen felújítás nem mentené meg őket (és milyen pénzből is újítanák fel, mikor a lakóknak több milliós közüzemi tartozásaik vannak?!).
És mint ennek a rothadó házaknak a szöges ellentéte – hasonló kétszintes faházakkal találkozhatunk Finnországban. Valószínűleg nekik is vannak kihalófélben lévő gettó-negyedeik, de ezek az 1930-as évekbeli házak – iszonyatosan jók. Különösen belülről.
Repüljünk át a finnországi Tampere városába. Ez elég nagy (különösen finn mércével mérve) – 220 ezren laknak itt. Tampere külvárosában van egy kis alvónegyed, Petsamo néven, 1930-1940-es évekbeli alacsony épületekkel. Itt található az a ház, amelyben a mai beszámolóm hősei élnek.
Valamikor ezt a sárga kétszintes házat (mint a többi házat ezen a környéken) szintén a helyi munkásoknak építették. Most azonban már a legkülönbözőbb foglalkozású emberek élnek itt. Sok tamperei lakos számára kiváltság Petsamóban lakni.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
