1980. november 20-án egy csütörtöki délelőtt a Diamond Crystal Salt Company sóbányájában dolgozó bányászok a dél-louisianai Peigneur-tó közelében döbbenten tapasztalták, hogy elkezdett emelkedni körülöttük a víz.
A több mint hatvan éve működő sóbányának nem lett volna szabad, hogy nedves legyen. A só ugyanis nem úgy lép kölcsönhatásba a vízzel, hogy az kedvező legyen a kitermelés végett. Az egész bánya bibliai méretű sóoszlopokon nyugodott. A víz gyorsan feloldotta volna ezeket a támasztékokat, ez pedig a bánya beomlását okozta volna. Miközben a férfiak a kijárat felé siettek, fogalmuk sem volt arról a rémálomról, ami a fejük felett történt.
Ugyanebben az időben, amikor a Diamond Crystal Salt Company emberei evakuálták a bányát, egy másik csoport férfi egy fúrótornyot evakuált éppen, amely a felettük lévő tavon volt. Ezek a férfiak egy olajkutat fúrtak, mivel az olaj gyakran előfordul a sókupolák közelében.
Ugyanazt a sókupolát tehát, amelyet a só kitermelésére használtak, egyben olajlelőhelyként is vizsgálták. A fúróberendezésük elakadt, és amikor kiszabadították, a platform hangos csattanással megrándult, majd a férfiak gyorsan a partra menekültek.
Senki sem tudta, hogy a fúrótorony átlyukasztotta a Peigneur-tó alatt található sóbánya felső rétegeit. A lyuk mindössze 35 cm átmérőjű volt, ekkora volt a fúrófej szélessége, de ez is elég volt ahhoz, hogy az egész tavat káoszba taszítsa. A hatvan évnyi sókitermelés után a sóbánya hatalmas alagút-, üreg- és barlangrendszerré vált. Ez a rendszer pillanatok alatt megtelt vízzel. A tó úgy folyt le a bányába, mint egy kád, amiből kihúzták a dugót.
A baleset előtt a Peigneur-tó egy nyugodt édesvizű tó volt, a közepén egy mesébe illő szigettel. A tó mélysége mindössze 3 méter volt, ami rekreációs célokra is ideálissá tette. Mindez pillanatok alatt megváltozott. Több ezer liter víz ömlött a lyukon keresztül a sóbányába.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
