Hogyan vált a közöséges kukorica az európaiak gyilkosává?
A 18. század elején Katalóniában egy furcsa betegséget észleltek, amit „asztúriai leprának” neveztek el. Később a pellagra nevet kapta („pell”=bőr, „agra”=magyal), mert a betegek bőre hámló és göcsörtös lett, mint a magyal kérge. Egy évszázad alatt több mint 100 ezer spanyol halt bele ebbe a rejtélyes betegségbe.
Az orvosok sokáig nem tudták, mi okozza, és hogyan kezeljék a pellagrát. Idővel kiderült, hogy a betegség lassan alakul ki, és végül halálhoz vezet. Megfigyelték, hogy főleg a szegények szenvednek tőle, akik sok kukoricát esznek – az Amerikából származó új gabonát.
A tudósok rájöttek, hogy a nyers kukoricaszemek hőkezelés után nagyon kevés niacint (B3-vitamint) tartalmaznak. Ennek hiánya pedig súlyos betegséget okoz. De az indiánok miért nem betegedtek meg, ha évezredekig ették a kukoricát?
A kutatók felfedezték, hogy a mezo-amerikai indiánok a kukoricát egy különleges eljárással, a nixtamalizációval készítették elő: lúgos közegben áztatták (oltatlan mésszel vagy fahamuval). Hogy hogyan jöttek rá erre a módszerre, az rejtély. A szemeket áztatás után kimosták és megszárították. Csak ezután fogyasztották. Ez nemcsak táplálóbbá tette a kukoricát, hanem javította is az ízét, illatát és az eltarthatóságát is.
Amíg a tudósok nem fedezték fel ezt a titkot, a kukorica emberek millióit betegítette és ölte meg Európában. Így a közönséges kukorica, illetve az aztékok egyéb „ajándékai” egyfajta átokként sújtották az európaiakat, akik szinte teljesen elpusztították a Mezo-Amerika civilizációt.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
