Ezért a királyi család egyes tagjait megfojtotta, másokat pedig cellákba záratott és éheztetett, amíg meg nem haltak. Amikor a belső trónkövetelőkkel végzett, I. Ranavalona szó szerint megragadta a hatalmat a királyságban, I. Ranavalona királynővé nyilvánította magát, és elkezdett foglalkozni… a trónja elleni külső támadásokkal.
Történt ugyanis, hogy még férje, I. Radama király életében megnyitotta Madagaszkárt a külföldiek előtt, hogy európai tudást használjon fel az állam modernizálására. Ennek a lépésnek köszönhetően a királyságba eljutott a kereszténység, széles körben elterjedt az alapfokú oktatás, a madagaszkári írás pedig végre az arab írásról a latin írásra változott.
Emellett megnyíltak az első nyomdák, ahol a vallási irodalom mellett ábécéskönyveket, tankönyveket, szótárakat, valamint mesék és közmondások gyűjteményeit is nyomtatták.
Az európai befolyás pozitív hatással volt a Madagaszkári Királyság fejlődésére, így gondolták mindannyian… kivéve I. Ranavalonát, aki úgy vélte, hogy az európai gyarmati hatalmak egyetlen célja a királyság leigázása és egy újabb gyarmattá alakítása.
Ezt pedig semmiképpen sem lehetett megengedni! Ezért, amint I. Radama király meghalt, I. Ranavalona aktív politikát kezdett folytatni, amelynek célja az Európával való kapcsolatok fokozatos visszaszorítása volt.
És hagyomány szerint a királynő radikálisan cselekedett: megölette vagy elűzte a királyságból az összes külföldi misszionáriust, érvénytelenítette az Angliával és Franciaországgal kötött szerződéseket, és mindenhol betiltotta a kereszténységet.
Összességében minden intézkedése arra irányult, hogy nullára csökkentse Európa befolyását a Madagaszkári Királyságra, és fokozatosan elszigetelje azt a külvilágtól, valamint visszaállítsa a régi, archaikus rendet és struktúrákat.
Így például uralkodása idején I. Ranavalona aktívan alkalmazott egyfajta „robotot”, amelyet „fanompoana”-nak neveztek – ez az, amikor a kényszermunkát adófizetésként használták. A lényege az volt, hogy minden szabad embernek (a rabszolgákat nem számítva) ingyen kellett dolgoznia a gazdájának.
Ezeknek az embereknek a munkáját házak, paloták építésére, földek megtisztítására, utak javítására, nemesek és királyi eltartottak hordszéken való szállítására használták fel.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
