Idegeneknek nem volt bejárásuk a Newgate falai közé, tehát a „gyermekcsináló” egy bennfentes volt. A nevét nem árulták el, mindig maszkban jött az ügyfeleihez. És pénzt kért a szolgáltatásaiért! Nancynek, tekintettel sanyarú helyzetére, kedvezményt adtak: a nővére kaparjon össze két fontot.
De még két fontot sem volt olyan egyszerű előteremteni. Miután sikerült az üzenetet kijuttatnia, Nancy várta, hogy idősebb nővére összegyűjtse a pénzt. Egy nap Lizzy diadalmasan átadta húgának a pénztárcát (az elítéltekkel való találkozásokat, bár ritkán, de engedélyezték). A büntetés végrehajtására még körülbelül két hónapot kellett várni…
…Félelemmel és reménnyel várta ezt a találkozást. Tulajdonképpen mitől is kellett volna félnie? Annál, amire ítélték, rosszabb már aligha történhetett volna vele. Aztán egy este, ahogy leszállt a sötétség, az ajtó kitárult.
Kiderült, hogy a börtönőr cseppet sem csapta be a fiatal nőt. Valóban elég volt egyetlen találkozás. És amikor a kijelölt órában eljött hozzá a pap, hogy az elítélt meggyónjon, ő szelíden, akár egy bárányka, közölte vele: gyermeket vár!
– Ó, milyen kár, hogy nem láthatja majd meg ennek a világnak a szépségét!
Nancy csele bevált. A pap bánatosan összevonta szemöldökét. Először egy orvos vizsgálta meg az asszonyt, és megerősítette, hogy a rab nem hazudik. Aztán a kivégzést… börtönbüntetésre és újbóli Amerikába szállításra változtatták. Hogy a leendő anya ne szökjön meg, állandó őrizet alatt tartották. És bár Nancy nem örült a közelgő utazásnak, ez egyértelműen jobb volt a halálnál.
1751. március 6-án Nancy Single, gyermekét magához szorítva, felszállt a hajóra. Hosszú út állt előttük, hideg szél fújt, és fülében csengett nővére búcsúszava: „Te ott nem fogsz elveszni, mindenütt szükség van a csinos lányokra.” Azonban Nancy egyáltalán nem akarta megismételni angliai tapasztalatait az új földön. Az anyaság megváltoztatta őt. Apró fiacskájára nézve elöntötte a meghatottság, és fogadkozott magának és neki: megváltozik! Teljesen más élet vár rá! Nem véletlenül szabadult ki a pokolból!
Annyit tudni, hogy Nancy szerencsésen elérte Amerika partjait és egy angol gyarmaton telepedett le. Egy lelkipásztor családjánál állt szolgálatba, becsületesen dolgozott, és később feleségül ment egy Nicholas Harding nevű cipészhez.
A „gyermekcsinálót” pedig, aki segített a nőknek haladékot kapni a büntetés alól vagy enyhíteni azt, idővel a Newgate vezetősége kézre kerítette. Azt beszélték, hogy sikerült kinyomozni a kilétét és elbocsátották. Nevét azonban nem őrizte meg a történelem. Ám azok az asszonyok, akik megjárták a Newgate-et, életük végéig buzgón imádkoztak az egészségéért: ha nem lett volna ez az ember, mindannyian a kötélen végezték volna…
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
