Mindez nagyon szépen néz ki, de egyáltalán nem illik egy vécébe. Ugyanis az agyunk különleges módon reagál az ilyen képekre.
Először a szemed, majd az agyad sem a megszokott, stabil padlót látja a vécében, amire ráléphetnél, hanem vizet egy delfinnel. Minden alkalommal le kell győznöd magad, hogy belépj a szobába ezzel a különleges padlóval. És minden alkalommal stresszt élsz át emiatt – még ha tudat alatt is.
Az ilyen padló jól mutatna egy múzeumban, ahová az emberek új élményekért mennek. Otthon pihenni szeretnél, nem pedig minden alkalommal megijedni, amikor hirtelen rád jön a szükség.
Nehéz elképzelni, mi járhatott annak a tervezőnek a fejében, aki egy ilyen vécécsészét alkotott. Mégis kiknek szánták ezt? Mivel foglalkozhat, vagy miért rajonghat az az ember, aki ilyet rendel magának?
Az a gondolat, hogy mindannyian így végezzük, persze, sokakat nem hagy nyugodni. De miért hangolnád magad idő előtt pesszimistán? A fotón egy hátborzongató és drága vécé látható, amiből még a képernyőn keresztül is sugárzik valami ijesztő és hidegrázós. Egy ilyen vécében nehéz a dolgodra összpontosítani. Állandóan elvonja valami a figyelmedet és nyomaszt.
Van, aki annyira szereti a kényelmet, hogy még a vécében is inkább puhán ül. Nem elég, hogy a textil ülőkehuzat rendkívül higiéniátlan, de a rengeteg fodor miatt még azt is elfelejted, hogy egyáltalán miért mentél be ebbe a helyiségbe.
Az emberi fantázia valóban határtalan. Ha a fantázia szárnyalása „kéz a kézben” járna a logikával és a higiéniai előírásokkal, akkor minden rendben lenne. De, nem…
Ennek a vécének a dizájnja akár normálisnak is mondható lenne, ha a tartályába nem építettek volna be egy számítógépet. Igaza van a mondásnak: az igazi gémert semmi sem állíthatja meg. Mindenhol játszani fog, még a vécén ülve is.
Egyrészt kényelmes. Nem kell megszakítanod a játékot, ha rád jön a szükség, másrészt viszont nem árt kikapcsolni a kamerát, amikor szólít a természet.
Ez most vécé vagy tárgyaló? Itt semmi esély az egyedüllétre. Egy ilyen helyiség elveszíti minden értelmét, vagy pedig nagyon bátor embereknek készült.
Talán az ilyet azoknak alakítják ki, akik képtelenek elviselni a magányt. De komolyra fordítva a szót, nem is olyan régen még sok iskolában lehetett ilyennel találkozni. Végül is, a gyerekeknek van mit takargatniuk? Láthatóan így gondolkodtak azok, akik ilyesmit szereltek fel az iskolákban.
A hangszer alakú piszoárokat már valahogy megszokták az emberek. De zongora a vécében? Minek? Biztos valaki egy leendő Beethovent tanít napi sok órában. És hogy a gyerek figyelme ne kalandozzon el, azt találták ki, hogy gyakoroljon a vécében.
Vagy egy igazi zenészé ez a vécé, akinek kivétel nélkül minden szobájában van egy zongora. Ennek az embernek a szomszédai biztosan határtalanul boldogok, hogy a szellőzőjükből állandóan élő zene szól. Hiszen így ők is zenei aláfestéssel mehetnek vécére. Így az emberek remekül hozzászoknak a szépművészetekhez, és közben edzik a stressztűrő képességüket is.
Nem tudom, mi veszi rá az embereket, hogy így rendezzék be a vécéjüket, de én szívesen elbeszélgetnék velük. Lehet, hogy nyomós okuk van rá.
Akárhogy is, a fent bemutatott vécédizájnok zavart és nevetést váltanak ki. Mondd, neked melyik változat „tetszett” a legjobban? Engem a koponya alakú vécé lepett meg a legjobban. Bár a legelső se volt semmi.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
