A nő a sírkövekhez lépett, és halkan beszélni kezdett, de James mindent hallott. “Szervusz, Melissa néni! Megint én vagyok az. Hamarosan vissza kell térnem New Yorkba, és még egyszer utoljára látni akartalak. Annyira reméltem, hogy találkozhatunk egyszer. Remélem, hamarosan elhozhatom anyámat is, hogy meglátogasson téged. Mennyire szerettem volna, ha másképp alakulnak a dolgok – mondta a nő, és egy újabb csokrot helyezett Melissa nyughelyére.
James észrevette, hogy a nő távozni készül, és odaszólt neki. “Fiatal hölgy! Fiatal hölgy! Várjon egy percet!”
Felvont szemöldökkel fordult meg, és majdnem felnevetett. “Ó, jó napot! Régóta nem szólított senki ifjú hölgynek, szóval ez kedves!”
James elmosolyodott, mert ez a nő vicces volt, akárcsak a néhai felesége. “Hát, számomra Ön fiatal. De jól hallottam, hogy azt mondta, ez a nő a nagynénje?” – folytatta.
“Igen” – felelte, és kissé elkomorodva nézett a sírjára. “Bár soha nem találkoztam vele. Csak most találtam rá.”
“Hogy érti ezt?”
“Sajnálom. Ki maga, uram?” – kérdezte, mielőtt válaszolt volna a férfi tolakodó kérdésére.
“Melissa férje vagyok, és soha nem tudtunk semmilyen családtagról” – magyarázta James, mire a nő elmosolyodott.
“Ez azt jelenti, hogy maga a nagybátyám! Te jó ég, de örülök, hogy megismerhetem! Bárcsak jobb körülmények között találkoztunk volna!” – áradozott a nő.
“Annyira össze vagyok zavarodva.”
“Elnézést. Annyira izgatott vagyok. A nevem Jane. Melissa néni unokahúga vagyok. Az édesanyám Sabrina, az ikertestvére” – árulta el Jane, megdöbbentve Jamest.
“Ikertestvér? Az lehetetlen!”
“Tudom, hogy őrültségnek hangzik. Az anyám még mindig él, és 16 éves kora óta keresi Melissát” – folytatta Jane, és James nem bírt elviselni ennyi sokkoló felfedezést.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon: