Nos, mondd meg, kérlek, hogyan kerülhetett egy gladiátor-rabszolga vagy akár egy önkéntes-gladiátor egy római közfürdőbe – egy grandiózus építménybe, ahol a mosás, a masszázs és a szőrtelenítés mellett sportolni lehetett, könyvtárba járni, illetve politikai vagy egyéb témákban vitatkozni?
Itt meg lehetett gyógyulni vagy kihúzni egy fájós fogat, enni, bort inni, társasjátékozni. Röviden, minden római fürdő a helyi társadalmi élet központja volt, ahová Róma polgárai nap mint nap ellátogattak.
Szóval úgy döntöttem, hogy meg kell találnom Seneca idézetét, amelyre ez a magazin hivatkozott. Nem fogom leírni a keresés folyamatát – nem volt túl érdekes. De az 56. (LVI) levélben, amelyet Seneca a barátjának, Luciliusnak írt (összesen 124 ilyen levelet találtam), megtaláltam a keresett idézetet.
Kiderült, hogy Lucius Annaeus Seneca – római filozófus, költő és államférfi – a fürdő felett lakott. Ezért tudta, miről ír!
A félreértések elkerülése végett engedd meg, hogy idézzem a teljes szöveget:
„Seneca üdvözli Lucilius-t!
Hidd el, Lucilius barátom, a tudományoknak élő embernek sem kell feltétlenül a néma csend! Itt lakom én a fürdő fölött, és képzeld, micsoda zenebona vesz körül! Olyan kakofónia ez, hogy az ember legszívesebben bedugná a fülét. Hallom az erősemberek nyögését, ahogy ólomsúlyokat emelgetnek, lihegésüket meg a sípoló levegővételt. Aztán persze ott vannak a lusták, akik csak bedörzsöltetni járnak a fürdőbe, az ő hátukon csattannak a masszőrök tenyerei, hol így, hol úgy. Na, de ha a labdajátékosok is megérkeznek, és harsányan számolgatják a dobásaikat, na, akkor aztán végképp befellegzett a nyugalomnak!
Képzeld, Lucilius, micsoda felfordulás van itt! A veszekedők ordítozása, a tolvaj után futkosók zaja, sőt, még azok is, akik csak élvezik a saját hangjukat a fürdőben, beleüvöltenek a nagy semmibe. És akkor még nem beszéltem azokról, akik hatalmas csobbanással vetik magukat a medencébe! Mindezek mellett, akik legalább normális hangon beszélnek, el kell viselnem a szőrtelenítőt is. Ez a fickó úgy visít, mint egy sakál, hogy felhívja magára a figyelmet. Csak akkor fogja be végre a száját, amikor valakinek a hónalját tépdesi, és a szerencsétlen kuncsaft ordít helyette. Mintha ez nem lenne elég, a pékek, kolbász árusok meg a többi kajás is torkaszakadtából kiabálja az áruját. Egyszóval igazi káosz van itt!”
Láthatod, hogy egy szó sincs benne a hónaljukat vagy más testrészüket szőrtelenítő gladiátorokról. Teljesen lehetséges, hogy a gladiátorok Rómában mégis megszabadultak a testszőrzetüktől. De ezt biztosan nem a közfürdőkben tették.
A „hangos sikoltozás” pedig, mint kiderült, egyáltalán nem szőrtelenítő eszközök okozta fájdalom miatt volt, hanem sokkal inkább egy erre kiképzett ember okozta őket, aki valószínűleg éles visításával csalogatta magához a kuncsaftokat. Ez egyfajta sajátos reklám lehetett akkoriban.
Aztán a szőrtelenítettek fájdalmukban helyette kiabáltak, amíg ő a kedvenc foglalatosságával, a hónaljszőrtelenítéssel foglalkozott. Hogy a gladiátorokat hogy sikerült belekeverni ebbe az egészbe, mikor a levél még csak nem is említi őket, az örök rejtély marad.
Most már te is tudod, hogy milyen őrült hangzavar uralkodott a római fürdőkben, és miért.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
