Fogadni mernék, hogy elgondolkodtál már azon, miért is volt ez így, de valószínűleg nem találtad meg a választ. Nézzük meg ma együtt, mi állhat ennek a furcsa jelenségnek a hátterében!
Az amfora az ókori görögöknél és rómaiaknál a legfontosabb szállítóeszköz volt, amivel mindenféle dolgot vittek messzi földre. Olívaolajat, bort, mézet, szószokat, és még sok mást szállítottak bennük.
Elsőre azt gondolná az ember, hogy egy ilyen sokoldalú edénynek nagyon praktikusnak kell lennie, de egy amforát még csak le sem lehetett tenni a földre! Akkor mégis miért volt ennyire jó és sokoldalú?
Ahhoz, hogy megértsük az amfora előnyeit, kicsit el kell felejtenünk, amit ma a kényelemről gondolunk, és beleképzelni magunkat egy pár ezer évvel ezelőtti világba. A nagykereskedelem nagyrészt a tengeren zajlott. Így volt a legegyszerűbb, leggyorsabb, és ami a legfontosabb: egy hajó sokkal több cuccot tudott elvinni, mint egy megpakolt karaván.
Az élelmiszer volt az egyik legfontosabb szállítmány, és ahhoz, hogy ne romoljon meg útközben, valami praktikus és olcsó tároló kellett.
De miért nem használtak inkább lapos aljú edényeket? Több oka is volt. Először is, gondolj bele, hogy mindent kézzel pakoltak ki és be, szóval egy 25-30 kilós edény volt az ideális. Viszont ha lapos lett volna az alja, akkor az egész súly arra az egy pontra nehezedett volna, és a törékeny kerámia (főleg ott, ahol az alja az oldalával találkozik) sokkal könnyebben eltört volna.
Másodszor, ha csak egy apró kavics is a lapos alj alá került, már azonnal meg is repedhetett, és ha bor vagy olaj volt benne, akkor az szépen ki is folyt volna. Graham Taylor fazekas és régész azt is elmesélte, hogy amikor lapos aljú edényeket égettek, az aljuk kapta a legnagyobb hőt, és emiatt sokkal nagyobb eséllyel repedt meg, ami, ahogy már említettem, óriási probléma lett volna.
A cikk még nem ért véget, folytatás a következő oldalon:
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
