Egy másik ok, amiért egy átlagos törés végzetessé válik egy ló számára, a súlya. Egy ló nem tud három lábon járni. Sőt, sokáig állni sem képes. Fizikailag lehetetlen egyenletesen elosztani egy közel 500 kilogrammos súlyt három „gólyalábon”. Csupán három lehetőség van, és egyik sem túl jó.
Az első: a ló kénytelen lesz a sérült lábára támaszkodni, ami miatt a gyógyulás még tovább tart. A második: a lovat speciális hevedereken tartják, amelyek megtámasztják a súlyát. Ebben az esetben nem tud mozogni. A harmadik: a súly a három egészséges végtagon oszlik el, ami miatt idővel azok is károsodni kezdenek.
Mint azt észrevehetted, mindegyik forgatókönyvben az állatnak állnia kell. Az „ágynyugalom” egy ló számára azonban egyenlő a halálos ítélettel! A testük működése szó szerint a mozgástól függ. A tétlenségtől az egész szervezetükben zavarok lépnek fel: a szív- és érrendszerben, az emésztőrendszerben és a tüdőben is.
Mindezt elmagyarázták az orvosok Barbaro tulajdonosának, miután a mén eltörte a hátsó lábát a versenyen. Igen, a hátsó láb sérült, ami egy kicsivel több esélyt ad: a lovak súlyának körülbelül 58%-a az első lábakra nehezedik, ezért a hátsó végtagokat könnyebb kezelni. A mén törése azonban komplikált, szilánkos és ficammal is járt – de még ez sem tántorította el a tulajdonost.
Az orvosok egy hosszú, 6 órás műtétbe kezdenek. Vascsavarokkal és lemezekkel rakják össze a csontokat, majd begipszelik a lábat. Minden nagyon jól sikerült. A ló gyorsan felébredt az altatásból, és úgy tűnt, javulásnak indult. A baj azonban onnan jött, ahonnan nem várták.
A mén másik hátsó lábán laminitisz (patairha-gyulladás) lépett fel – a lovak egyik legszörnyűbb betegsége. A pata begyulladt, és fertőzés alakult ki. A ménre újabb műtét várt, de már a másik lábán.
Ebben rejlik az ilyen nagytestű állatok töréseinek kezelésének egy másik nehézsége: a helytelen súlyelosztás miatt a többi végtag is károsodni kezd. Egyszerűen nem bírják el a ló súlyát. Úgy döntöttek, Barbarót egy ideig speciális hevedereken tartják, amelyek megtámasztják a súlyát, hiszen most már mindkét hátsó lába gipszben volt.
De a mén még ezután sem adta fel, és ismét javulni kezdett. Rengeteg fájdalomcsillapítót, antibiotikum- és gyulladáscsökkentő-kúrát kapott. Úgy tűnt, semmi sem volt hiábavaló. A mént kiengedik a rétre legelni, a gazdája pedig csendes reményt táplál a szívében, hogy a legrosszabbon már túl vannak. Még a törés is szinte teljesen meggyógyult.
Sajnos, ez egy szomorú végű történet. Mivel mindkét hátsó végtagja beteg volt, Barbaro a súlyát az elsőkre helyezte át. Sajnálatos módon ez mindkét mellső lábán laminitiszt okozott. A laminitisz kezelése hosszadalmas, fájdalmas, bonyolult és gyakran eredménytelen. 2007. január 29-én végül az a döntés született, hogy elaltatják a mént.
Barbaro kezelése több mint 8 hónapig tartott, több tízezer dollárba került, a legjobb orvosok gondozták, a legkiválóbb gyógyszereket és első osztályú rehabilitációt kapta. De még a legmodernebb technológiák sem szállhatnak szembe a természettel.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
