A lányok várhatták, hogy Dzsingisz kán elengedje vagy valakinek odaajándékozza őket, de önként más férfival kapcsolatot létesíteniük szigorúan tilos volt. Azok pedig, akiknek volt bátorságuk ellenszegülni, szörnyen megbánták.
„A büntetések kegyetlenek voltak”
Ahogy már említettem, a háremben körülbelül hétezer nő élt, és a kán természetesen nem tudott mindegyiküknek szeretetet és gyengédséget nyújtani. Az ő joga a hűtlenséghez kizárólag egyoldalú volt. Ha egy ágyast rajtakaptak, vagy akár csak gyanúba keveredett, a büntetést nem kerülhette el. Nemcsak a nő szenvedett, hanem az a férfi is, aki rá merte vetni a szemét a kán asszonyára.
Fennmaradt egy érdekes történet:
Dzsingisz kán egyik felesége, Jeszuj, véletlenül került a kánhoz. Tatár nemzetségét kiirtották, de a lánynak sikerült megmenekülnie és az erdőbe futott. Először a nővére, Jeszügén került a kánhoz, és a felesége lett. A nászéjszaka után Jeszügén közölte Dzsingisz kánnal, hogy valahol rejtőzik a nővére, aki szintén szép és okos. A kán megparancsolta Jeszuj felkutatását. A lányt a vőlegényével találták meg; Jeszujt a kánhoz vitték, a vőlegény elmenekült. A kán első látásra eldöntötte: „Feleségül veszem!”, és elküldte szolgáit, hogy készítsék elő az esküvőt.
Egyszer aztán jelentették Dzsingisz kánnak, hogy Jeszuj mélyeket sóhajt, és vágyakozva keres valakit a tömegben.
A kán megparancsolta, hogy kutassák át az összes jelenlévő férfit, hátha elrejtőzött köztük az ellenség, aki miatt a felesége annyira aggódik. A kánt a megérzése sosem hagyta cserben: megtalálták az idegent, aki nem más volt, mint Jeszuj korábbi vőlegénye. A lánynak a kán megkegyelmezett, mert kedvelte őt, de a vőlegényre halálbüntetés várt.
Jeszuj hűséggel és odaadással hálálta meg a kánnak, hogy megkímélte az életét.
Nemcsak a hűtlenséget tiltották, hanem a pletykálkodást is; kiiktatták azokat is, akik „problémákat” okoztak.
A legenda szerint volt egy Fatima nevű lány, aki szeretett kitalálta pletykákat terjeszteni. Dzsingisz kán megparancsolta, hogy varrják be Fatima minden testnyílását. Ahogy megparancsolta, úgy is lett.
De a kán nemcsak a kegyetlen oldalát mutatta meg; valójában igazságos ember is tudott lenni.
A Mongol Birodalomban történt egy számunkra talán furcsa, de ott teljesen normálisnak számító eset, amely a kán egyik feleségével, Ibaguval kapcsolatos.
A kán egyszer úgy döntött, hogy feleségét odaajándékozza egyik testőrének annak hősies szolgálataiért. Mielőtt átadta Ibagut, beszélgetésre hívta, ahol megpróbálta megértetni vele, hogy nem azért mond le róla, mert rossznak tartaná – ellenkezőleg, a legjobbat akarja neki, és valóban egy arra érdemes embernek adja őt.
Neked mi a véleményed, szerinted indokolt volt a kánnak ekkora háremet tartania? Igazságosak voltak a büntetései, vagy a kán túl messzire ment?
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
