Ez Kína történelmének egy nehéz időszaka volt, és sok kínai máig úgy gondolja, hogy ez aláásta a hagyományos kínai kultúra alapjait. Mao Ce-tung valószínűleg éppen ebben volt érdekelt: hogy saját céljai érdekében átalakítsa, újraformálja ezt a hatalmas országot.
Ugyancsak 1966-ban Senhszi (Shaanxi) tartományban a vörösgárdisták elpusztították az ország legrégebbi könyvtárát. Úgy tartják, hogy ott – más könyvek és dokumentumok mellett – olyan tekercseket is őriztek, amelyek információkat tartalmaztak a Mennyei Birodalom (Kína) összes piramisáról. A tudósok máig nem tudják pontosan, hány ilyen piramis létezik: csak néhány tucat, vagy akár több száz?
„Sajnos nagyon sok emlék nemcsak megrongálódott, hanem egyszerűen eltűnt. Rengeteg kézirat, a kínai történelem számos forrása veszett oda ennek az úgynevezett kulturális forradalomnak a következtében. Ezek ma már nem léteznek. Sok minden, amit ma Kínában látunk, valójában újkori másolat vagy rekonstrukció” – nyilatkozta Mike Shinchen történész.
Az ősi kínai sírokat piramisoknak is nevezik
1974-ben Senhszi (Shaanxi) tartományban véletlenül fedezték fel az egyesített Kína első császárának, Csin Si Huang-ti-nak (Qin Shi Huangdi) a sírhelyét és a hozzá tartozó terrakotta hadsereget.
Egy, a sík tájból kiemelkedő dombon kutat ásó parasztok bukkantak rá egy agyagkatona fejére és törzsére. Ez a korszakalkotó felfedezés új lendületet adott a kínai régészeknek. Országszerte tömeges ásatások és kutatások kezdődtek. A tudósok figyelme ismét a piramisok felé fordult.
A legendák és ősi írások szerint ezek az építmények valójában síremlékek, amelyek császároknak, családtagjaiknak és magas rangú hivatalnokoknak készültek. Két fő csoportra oszthatók: Hszian (Xi’an) városától nyugatra a Han-dinasztia mauzóleumai találhatók, míg tőle kicsit északabbra a Tang-dinasztia öröksége fekszik.
„Mindegyiküknek saját síremléke volt, méghozzá hatalmas építmény. Természetesen jóval a császár halála előtt elkezdték építeni, gyakran már az uralkodás első éveiben kiadták erre a parancsot. Példaképük Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) volt, aki Kína első császáraként a lehető legpompásabban készült a halálra. A Han-dinasztia császárai igyekeztek nem lemaradni mögötte” – meséli Mike Shinchen történész.
Csin Si Huang-ti és az agyaghadsereg
Az időszámításunk előtt harmadik században élt Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) a halhatatlanság megszállottja volt. Az ókori kínai alkimisták az örök élet elixírjét kutatták számára. Ugyanakkor az uralkodó a túlvilági létre is alaposan felkészült.
A mauzóleum építését rögtön trónra lépése után megkezdték. Ez nem csupán egy sírkamra, hanem egy egész föld alatti város volt, amelynek területe megközelíti a 60 négyzetkilométert. Hely jutott benne mindenkinek: feleségeknek, szolgáknak, udvaroncoknak, sőt még az agyagkatonák több ezer fős seregének is.
„Ma múzeumi komplexum működik a helyszínen. Meg lehet nézni a feltárt szobrok egy részét. Pingmajungnak (Bingmayong) hívják őket. Vannak itt embermagasságú, lovakkal befogott harci szekerek és különféle katonák. Fő jellegzetességük, hogy valós személyekről mintázták őket, teljesen emberszerűek, és az arcvonásaik mind különbözőek. Ez nem egy általános maszk, hanem konkrétan minden egyes katonáról egyedi portré készült” – magyarázza a Kínai Kultúrakutató Központ tudományos munkatársa.
Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) nekropoliszának egyes részeit már alaposan feltárták, de magát a császári sírkamrát még nem nyitották fel. A műszerek ugyanis rendkívül magas higanykoncentrációt mutattak ki benne, és egyelőre nem tudják pontosan, hogyan kezeljék ezt a helyzetet.
Miért kutatják olyan lassan a síremlékeket?
Az ősi piramisokat a kínai szakemberek is nagyon lassan és óvatosan kutatják, a „ne árts!” elvét követve.
„Ezek a temetkezési komplexumok jelentősen eltérnek a Mezoamerikában vagy Egyiptomban épültektől. Egyrészt anyagukban, másrészt formájukban különböznek. Ezek ugyanis csonka piramisok, és az anyaguk – mivel agyaggal és földdel töltötték fel őket – nem olyan időtálló, mint az egyiptomiaké” – írja le Mike Shinchen történész.
Kína hatóságai egyelőre nem engedélyezik külföldi régészeknek, hogy ásatásokat végezzenek a „piramisok völgyében”. A területre a belépés tilos, minden bejáratot katonák őriznek.
A kínai szakértők meggyőződése, hogy ma még nem léteznek olyan technológiák, amelyek lehetővé tennék az ősi építmények kutatását anélkül, hogy kárt tennének bennük. Ezért a Hszian (Xi’an) környéki temetkezési komplexumok továbbra is a világ legkevésbé feltárt piramisai közé tartoznak. Ez a helyzet pedig szabad utat enged az összeesküvés-elméletek hívei fantáziájának.
„Az ember miket nem olvas ezekről! Hogy tele vannak halálos csapdákkal, hogy akik bemerészkednek, azok ott fognak meghalni; hogy az egészet azért titkolják, mert bármi lehet odabent, titkos laboratóriumoktól kezdve földönkívüli technológiákig… Tiszta fekete doboz az egész! Igen, ezek a piramisok tipikus esetei a ‘fekete doboz’ jelenségnek” – osztja meg véleményét Mike Shinchen.
Hogyan is jöttek létre valójában a gigantikus piramishegyek?
Ami pedig a Kujcsou (Guizhou) tartománybeli piramisokat illeti, amelyek nemrég a közösségi média felhasználóinak figyelmébe kerültek, ott egyértelmű a helyzet. A szinte tökéletes formájú kúpokat maga a természet alkotta, méghozzá 200 millió évvel ezelőtt. Ez a karsztvidékekre jellemző domborzat tipikus példája.
„Azt hiszem, itt mindenképpen szót kell ejtenünk az éghajlatról is, mert Dél-Kína klímája nagyon sajátos. Van egy mondás, hogy Kínában négy évszak van. Ez igaz Észak- és Közép-Kínára, de délen és délnyugaton csak két évszak létezik: amikor esik az eső, és amikor nem” – fejti ki véleményét Mike Shinchen.
A bőséges csapadék hatására a hegyek felső kőzetrétegei gyorsabban erodálódtak, az alsók pedig lassabban. Ez vezetett a hegyes csúcsú és széles alapú, piramisszerű hegyek kialakulásához.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről:
